Újra bicajoztunk

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy újra menjünk bicajozni. Söt, a többiek talán még jobban várták mint én, hiszen az elmúlt egy évben legtöbbjük bicajon sem ült.... Két hónapja vagyok itt, és végre sikerült idöt keríteni, összerántani a csapatot és elmenni tekerni egy jót. Elöször is meg kell említenem, hogy vettem egy új nagyon csincsi csajos szuper biciklit! :)

Szóval reggel 5-re jött két bicajos barátom, Syatir és Adi, a házamhoz, gyorsan bicajok be a kocsimba, majd indulás is. Érkezés Sentulba fél7kor, múlt héten itt volt a céges családi nap. Hárman, Dyah, Yoyo és Suharyanto, már készenlétben vártak minket. Úgyhogy gyors bicajösszerakás után készen álltunk a tekerésre, de Dani és fia, Prima késtek... Így mi hatan nekivágtunk a távnak.

Meglepö módon, ahol parkoltunk fullon volt bicajosokkal... Hihetetlen mennyien tekernek és szerintem egyre többen, méghozzá hiper-szuper bicajokkal. Már reggel 7-kor iszonyat meleg volt, sütött a nap, pálmafák mindenfele... Hát én csak mosolyogtam, csodáltam a környezetet és tekertem az emelkedökön. Dani és Prima a JungleLand elött csatlakozott hozzánk.

Innentöl még ismerös úton folytattuk a tekerést, majd ezúttal Prima vezetésével egy új irányba mentünk. Brutál meredek emelkedök, a jó az volt, hogy utána mindig kis lejtö. Mivel ezt a tekerést egyfajta bemelegítésnek szántuk, páran fel is adták 10 km után, inkább egy warungban hüsöltek, forró cukros teát iszogattak és instant tésztalevest eszegettek! :)  

Engem teljesen elvarázsolt a természet... Rizsföld, pálmafák, különbözö gyümölcsfák, fantasztikusan zöld minden, emberek mosolyognak.... Nem tudtam betelni a látvánnyal...

Sajnos a vízeséshez nem értünk fel, mert a meleg, a meredek emelkedök és az edzetlenségünk kifogott rajtunk.... De legalább tudjuk, hogy nagyon jó ez az útvonal, legközelebb is ide jövünk, és akkor már feljutunk a vízeséshez is! :) Prima, Adi és én értünk fel legmagasabbra, visszagurulva a többiekhez Dwi-re gondolva (aki lusts módon nem jött velünk tekerni) ittam egy kólát és pózoltam egy majom mellett! :)

Egy annyira cuki kiscsaj volt a warungnál, hogy muszáj volt pár képet csinálnom róla, ugyan nagyon kis szégyenlös volt:

Láttam gyerekeket hazasétálni az iskolából egyenruhában:

Majd a 28 km tekerés után nyomtunk egy isteni finom ebédet: soto ayam batawi, vagyis limeos-zöldséges csirkeleves, mindezt 350 forintert! :) 

Pak Suharyanto, aki amugy 60 éves és a cég minöségügyi vezetöje, a legedzettem közülünk, mivel a szive miatt minden héten legalabb 1-2szer teker, ezúttal bevágott két iszonyat csípösen füszerezett halat bicajozás után. 

SCHOTT Családi Nap - JungleLand

Minden évben van céges családi nap, ami ezúttal még különlegesebb volt mindenki számára, hisz az új gyárigazgató jóváhagyta a szakszervezet (union) kívánságát, és így a helyszín egy vidámpark lett, JungleLand. 

Bogorhoz közel található ez a vidámpark, pontosabban Sentul a hely neve, és amugy innen szoktunk indulni bicajozni. Szóval a belépö a vidámparkba 4500 huf fejenként, ami itt elég drága, így mindenki elég izgatottan várta, hogy a családjával eljusson a vidámparkba na meg ugye hogy együtt ünnepeljük a cég 20 éves évfordulóját. :) Mi fiatalok egy autóval mentünk: Yeni, Crisselda, Kalpraj, Amed és én. 

A program 9-kor kezdödött, munkatársak voltak a bemondók, csomót hülyéskedtek. Mondott beszédet Abelardo:

Felszeletelték a 20 éves évfordulóra a tortát:

Volt éneklés és táncolás:

Tombolahúzás és valahogyan elrohant 3 óra!!!! Nagyon jól szórakoztunk, rengeteg képet csináltunk:

Még én is felkerültem a szinpadra énekelni pár munkatárssal/baráttal:

Ezután pedig elindultunk körbe a vidámparkban, hogy mindent kipróbáljunk.

Szabadesés: erröl nem találtam képet! :(

Körhinta:

Hullámvasút:

Zee force, Yeni szerint mosógép.... Hát ezután egy óráig rosszul voltunk:

Óriáskerék:

Délután 4-ig birtuk, nagyon jót szórakoztunk, de azért a 35 fokos höség eléggé kiszívta az energiánkat. A melegre még rátett a hosszuujju céges polo, amit mindenki hordott egész nap folyamán! :) Rengeteg kaját is kaptunk, reggeli, ebéd, uzsonna, teljesen elkényeztetve éreztük magunkat. Fantasztikus élmény volt, mind az 1500 ember nagyon élvezte! :)

Jakarta még mindig nagyon jó

Akkora Ikea áruház nyílt Jakarta nyugati részén, hogy csak na! :) Lippo Cikarangtól 70 km-re található, de végig autópálya és eddig mindig szerencsés voltam, semmi dugó. Szóval én ekkora Ikeában még nem voltam, föleg az étterem része hatalmas. Szerintem ez a világon az egeytlen ikea, ahol rizst-sültcsirkét-csipös szószt szolgálnak:

Na persze van húsgolyó is, yummi:

Ez meg az étterem, ott messze a távolban jobbra kértem a kaját:

Jakarta mégsem olyan nagy, ugyan 12 milliós város, de sikerült összefutnom Abelardoval, a gyárigazgatónkkal az ikeában.... Jót röhögtünk egymáson, hogy mindketten próbáljuk belakni-berendezni új házunkat! :)

Voltam két hiper-szuper és bazi nagy bicikliboltban, hât én csak ámultam, itt aztan volt sok minden! :) 

Dyahval és Syatirral mentem, akikkel bicajozni szoktam járni, jót szórakoztunk. Én azért vettem egy Specialized pink kesztyüt, cateye babakék csengöt, na meg egy shimano spd pedált, mert az bizony otthon maradt.

Elmentünk egyik kedvenc éttermembe, a Bandar Jakartába, ahol a szinte élö tengeri herkentyük közül válogatsz, majd a kivánt módon elkészítik. Egyik kedvencem a hal 'bumbu rujak' módon elkészítve, vagyis gyümölcsös-savanykás módon tálalva. Persze a rántott tintahal és rák sem maradhatott ki.

Egy mexikói greduate barátom itt van a cégben 2 hétre, és bementünk egyet Jakartába turistáskodni. A Monas nekem még mindig nagy kedvencem. Hát nem gyönyörü?

A monas muzeum részén löttem ezt a képet, hát hogy lehet így fetrengeni felnött ember létére egy múzeum padlóján??? :)

Elmentünk egy másik nagy kedvenc éttermembe, a Din Tai Fung-ba, ami egy taiwani étteremlánc, és isteni finom a xialong bao és a won ton leves. 

A Taman Mini Indonesia parkbanis elmentünk, és még mindig közép-szulavézi épülete a kedvencem:

Gunung Pulosari - Túrázás

Végre újra eljutottam túrázni, kis kikapcsolódás és friss levegö sosem árt! :) Ezúttal is Sigittel indultam neki, akivel már túráztam párszor, na meg Ameddal, egy mexikói volt graduate-tel, és útközben Oplay, Sigit egy helyi haverja is becsatlakozott hozzánk. Hajnali fél 5-kor indultam itthonról, 4 óra vezetés után meg is érkeztünk a kiinduópontunkhoz, hogy megmásszuk Gunung Pulosari nevü hegyet. 

Elég meleg volt, 30-32 fok, a nap is ragyogott, de szerencsére azért nagyrészt dzsungelben haladtunk, így még én sem égtem el a naptól (bár a 30-as napozókrém, arcra meg az 60-es az alap nekem amugyis....). A terep köves, sziklás, gyökeres volt, na meg a száraz évszak miatt poros és kicsit csúszós. 

Féltávhoz érve egy kisebb vulkanikus kráterhez értünk, ahol tizenéves iskolások campingeztek, és egyböl megrohamoztak engem, lévén hogy fehér ember vagyok (bulénak hívják itt a fehér embert). Volt minden, mint régen: hogy hivnak, hány éves vagyok, van-e férjem, huh beszélek indonézül... És persze a közös foto sem maradhatott el.

Sigiték jót nevettek, míg nézték a kislányokat, hogy lerohantak engem.... Majd Oplay is mondta, hogy itt ezen a hegyen fehér ember még nem járt! :) A vulkáni kráter elég büdi volt, meg közelröl nézve valami bugyogott is, én inkább távolabbról szelfiztem Oplay-jal:

Majd az egész csapattal:

Fojtatva utunkat még keményebb volt a terep, volt ahol gyökereken masztunk-huztuk fel magunkat, de nagyon élveztük. 

Végül 3 óra mászás után felértümk a csúcsra, ahonnan látszodott a gyerekek sátortábora meg a kráter is, na meg a háttérben valami nagyon nagy hegy.

Sajnos kicsit párás volt az ég, így nem láttuk a Krakatau vulkánt, majd talán legközelebb. Azárt löttünk pár fotot:

Lefele talán még nehezebbnrk tünt a terep, a végén már eléggé remegtek a lábaink. Sokan még csak ekkor másztak felfelé, hogy az éjszakát sátrazva töltsék a hegyen.... Na erre nem vágyok, mondtam is Sigitnek, hogy csak egy napos turakra vagyok hajlando menni, itt a dzsungelben nem szeretnék sátrazni! :)

Végül 2 és fél óra alatt értünk vissza a kocsihoz, eléggé elfáradtunk, kivéve Oplay, aki az egész túra alatt nem evett, nem ivott, csak cigizett és meg sem kottyant neki ez a hegy.... Sigit elegge elfáradt:

Visszafele Serong városában bucsut intettünk Oplaynak, benyomtunk egy mekis kaját a nagy megterhelésre, majd én vezettem vissza Lippo Cikarangba.... Kemény nap volt, de fantasztikus élményt nyujtott! :) Sok ilyet szeretnék még!!! :)