Pelabuhan ratu - Naik sepeda

Szóval ismét mentünk tekerni a céges csapattal. Ezennel teljes hétvégére, ott alvósan a tengerpartra! :) A céges egyen mezünk is elkészült, úgyhogy nagyon szépek voltunk! :)

Szombaton reggel fél 5-kor találkoztunk a cégnél, ott a bicikliket a céges biciklitartóra (20 kerékpár tárolására, szállítására alkalmas) feltettük, ami egy pick up hátuljára volt felerősítve. Az emberkék autóba ültek és már indultunk is Bogor irányában. Útközben 2-2 embert felvettünk, és végül elég kacifántos utakon, de 9 után megérkeztünk Cikidangba, ahonnan indultunk biciklivel. A csapattal tartott ismét Peter, a gyárigazgató, valamint managerek, vezetők, és termeléses dolgozók is. Összesen 16-an tekertünk, és 26an voltunk. Minden autóhoz volt sofőrünk a cégből, valamint volt két motoros segítőnk is. Szóval nagyon profik voltunk! :)

Az út elég kemény volt!!!! Dani azt mondta, hogy 67 km és nagyrészt sík, pár emelkedővel és a végén egy veszélyes lefelével. Szóval elindultunk tekerni, és iszonyat meleg volt. Aztán hát nem találtuk a sík utat! :) Nagyon kemény emelkedők és nagyon durva lefelék váltogatták egymást, de végig! :) Én nagyon élveztem, de a melegtől és a tűző naptól kicsit féltem, ugyhogy azért néha megálltunk. Mindenki nagyon élvezte az egész utat, végül a legvégéig csak 5-en jutottunk el kerékpáron, a többiek a pick up-ra tették a bicajukat. A teljes szakasz 40 km volt, de tényleg kemény, de élvezetes, és mindenki olyan erős már, nagyon szupi!

Tekerés után ebéd a tengerparton a csapattal, immár Pelabuhan ratu, a célpont. Lévén, hogy a tengerparton voltunk, a tengeri kaják, hal, rák, tintahal nagyon-nagyon finom volt! :) Talán még nem is ettem ennyire finom rákot, asam manis módra elkészítve, nyámiiii! :) Aztán fiatal kókuszt iszogattunk, pihentünk meg fotozkodtunk a parton.

Ezután a szállásra mentünk, ami hát hm.... érdekes volt! :) Ott a Peterrel 12 éves wiskyt iszogattunk, beszélgettünk, röhögtünk, majd a tengerparton a homokban fociztak a fiuk és megnéztük a naplementét.
A fürdés (nem nevezném zuhanyzásnak) indonéz módra volt, egy kis kannával merted magadra a hideg vizet! :) De ez még megszokható. Viszont a wc-vel már gondban voltam, lévén, hogy nem volt..... :)
A vacsora a szállás teraszán volt, hát mennyei finom. Az a hal és az egészben sütött csirke valami isteni finom, sztem nem ettem ilyen finomat mióta itt vagyok, pedig azért már kóstoltam ezt-azt. Aztán sörözgetés a tábortűznél (itt is van ilyen, mégha 30 fok is van), Dani gitározott és énekelt, sötétben sétálás a tengerparton és a hullámok hallgatása, majd elalvás egy gyékényen a csillagos ég alatt, miközben páran énekelnek.... Végül az éjszakát a kocsiban töltöttem, mert a a szálláson 2 szoba volt francia ággyal, amit a nagyon fáratd fiuk hamar elfoglaltak! :) De mindegy, túléltem, csak egy éjszaka volt! :)

Másnap reggel fél6kor napfelkelte nézése, sétálás a tengerparton, helyi csemegék kóstolása a parton. Reggeli nasi goreng (rizs) indonéz módra, majd kis semmittevés és indulás vissza. Az út hihetetlen huplis, dugóval megspékelve, wáááá.... végül 7 óra alatt értünk vissza Lippo Cikarangba, ahh.... igaz én nagyrészt aludtam, de akkoris. Közben ebédeltünk egy útszéli kajáldában (warung), ahol ugyan én kicsit tartottam, hogy na most ez nekem nem árt-e meg, de hát éhes voltam, és bevállaltam. Mie Ayam, de a legfnomabb eddig. Tésztaleves szerű kis csirka darabokkal meg húsgolyóval, de olyna jó íze volt, nyámiiii! :) És nem lett tőle bajom, szal szupi.

Elég hosszú volt ez a hétvége, de mindenki nagyon élvezte, és annyira jó helyen jártunk. Olyan rendes mindenki, imádok ezekkel a srácokkal bicajozni, időt tölteni! Remélem lesz még ilyen!!!! :)

Az élet Lippo Cikarangban - 1

Arról még eddig nem írtam, hogy valójában hogyan is kerültem ide Indonéziába, és mit is csinálok valójában. Szóval! :)

Az úgy kezdődött, hogy..... elkezdtem dolgozni Lukácsházán a SCHOTT forma vitrum kft.-nél, mint International graduate (nemzetközi gyakornok), ami egy18 hónapos tréning programot jelent, melynek része 3 hónap külföldi kiküldetés. Mint gyakornok, először 7 hónapot töltöttem el Lukácsházán, ahol minden részlegen pár hetet eltöltve megtanultam a folyamatokat, mit csinálnak az ott dolgozók, így rálátást kapva az egész cég működésére. Közben párszor voltam Németországban, Mainzben tréningeken, valamint az évente megrendezett graduate meetingre, ahol a többi gyakornokkal töltöttünk el pár napot a világ minden részéről! :) Szóval a 7 hónap után kineveztek TPM vezetőnek 3 hónapra, valamint megváltozott a külföldi kiküldetésem helyszíne. :) Eredetileg a 3 hónapot Svájcban és Németországban töltöttem volna, de végül Indonéziába küldtek ki 3 hónapra! :)

Nagyon izgatott voltam az út előtt, mivel sosem repültem még ilyen messze, és még nem voltam Európán kívül. De Ázsia mindig is nagyon vonzott, úgyhogy nagyon-nagyon boldog voltam, hogy jöhetek.
A megérkezésem és az első hónapom egy katasztrófa volt!!!!! Gond volt a vizumommal, a szállásom kritikán aluli volt, valamint más volt minden!!!!És mint ahogy azt kell, egyből gyomorrontással kezdtem, szóval 1 hónap alatt vagy 4 kg-ot fogytam!

Aztán megváltozott minden!!!! :) Imádtam itt lenni, az emberek olyan kedvesek, mindig mosolyognak, nagyon közvetlenek, mindenben segítenek, mindig érdeklődnek Európáról, és ahh! Nem tudok konkrét indokot megfogalmazni, de úgy éreztem, én hosszabb időt szeretnék itt eltölteni. És ekkor elindítottam a lavinát! :) Beszéltem az itteni igazgatóval, hogy a programom után nem jöhetnék-e vissza..... nagy küzdelmek árán, de mivel nagyon ragaszkodtam, hogy márpedig én itt szeretnék dolgozni, végül elértem, amit akartam, és másfél éves szerződést kaptam ide, Lippo Cikarangba!!!! :) Közben a 3 hónapot meghosszabbították 4 hónapra, valamint visszajöttem egyszer 4 hétre nyelvet tanulni, és végül a szerződésemet novemberben kezdtem! Úgyhogy összesen eddig már több, mint 10 hónapot töltöttem el itt, Lippo Cikarangban! :)

Jelenleg a pozícióm megnevezése Lean Expert. Főként a termelés optimalizálásával, veszteségek csökkentésével és folyamatok hatékonyságával foglalkozok, együtt dolgozva a termeléses emberekkel, valamint

megosztva az otthon szerzett tapasztalataimat. Emellett a gyárigazgatótól kapok különféle projekteket, ami szintén a termeléssel kapcsolatos fejlesztésekhez kapcsolódik. Nagyon sokat tanulók Tonytól, a Lean Managertől, aki Indonéziában a legjobb Lean-es emberke, valamint a Lean csapat többi tagjától, főként Danitől, aki már 3 hónapot töltött Lukácsházán. Ehhez a sok tanuláshoz hozzá tartozik, hogy gyakran este 8-9-ig is a cégben vagyunk. De nagyon élvezem, sok az új info, mindenki kérdez, beszélgetünk, együtt dolgozunk. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem igazi barátok, gyakran elmegyünk vacsorázni, és persze mindenki jön biciklizni is 7végenként. Szóval általában 9-10 órákat dolgozom, de gyakran még ennél is többit, de mindig jó hangulatban telik el a nap, így érdemes bent maradni.