Pulau Pari - indonéz csoporttúra :)

Furcsa módon egy indonéz csoportos kirándulásra mentem, 60 ismeretlen emberrel a Jakartától északra található Ezerszigetek (Pulau Seribu) egyikére, Pari szigetére (Pulau Pari). Tudniillik, még európában sem megyek szervezett csoportos túrára, azonban egyik baratnőm invitálására ezt itt bevallaltam, jó kis kalandnak tűnt! :)

Dyah barátnőm szokott ezzel a csoporttal utazni, most épp ide a közelbe indultak, hát velük tartottam. Csak indonézek, családok, fiuk, lányok, mindenféle korosztály, na és én az egyetlen fehér kislány. Szombaton hajnali 5-kor indultunk, majd Jakarta kikötőjében fél 7-kor már a hajón is ültünk. 45 percet mentünk a szigetünkig, közben csurom vizesek lettünk, mert a tetőn ültünk és nagy hullamok voltak. 

Homestay-ben volt a szállás, ami azt jelenti, hogy van egy nagy ház 2-3 szobával, a földön szobánként egy dupla méretű szivacs és egy párna. A fürdő pedig egy pottyantós WC és egy kanna víz!!! :) Ezzel oldj meg mindent, de tiszta volt és ez a lényeg. 

A sziget hosszukás, a szállás középen volt és mindenkinek járt egy rozoga bicikli. Egyből bringára pattantunk és elindultunk a sziget nyugati felébe. Fehér homokos tengerpart, kilátás másik szigetekre és türkiszkék víz. Ráadásként a vízben fákat lehet látni, ami nekem nagyon tetszett! :) 

Étkeztetés indonéz módra volt megoldva: egy kullóval vitték a helyiek minden házhoz a kaját! :) Rizs, hal, tofu, szójabab, csirke, zöldség.... Na szóval mindig volt minden és mindig volt rizs! :) 

D.u elmentünk hajóval búvárkodni, ami semmi extra nem volt, csak egy érdekes jelenség. Mindenki bement a vízbe búvárkodni pipával, én egyből elindultam körülnézni, hogy mi is van itten. Valami nagyon furcsa volt, mégpedig a hangzavar, hogy folyamatosan beszélnek és röhögnek. Hát hogyan lehet így búvárkodni?! Visszanáztem és mindenki a hajótól 1 méterre egy kupacban lubickolt és fotozkodtak! :) El nem mozdultak volna onnan, a legfontosabb, hogy jó foto készüljön és lehessen postolni a FB-on! :) 

Este vacsora, aztán BBQ. Már a program leírásban sem értettem, hogy mi a logika, hogy vacsora aztán fél órával később BBQ. De megértettem!!! :)  A BBQ csak a tintahal, rák, virsli és hal, rizs nélkül, tehát csak snack-nek számít. Mert ugye indonéz ember nem lakik jól rizs nélkül. 

Mindenki iszonyat aranyos volt, mosolyogtak, nevetgéltek, kérdezgettek sok mindenről indonézül vagy angolul. Volt indonéz karaoke az este, hát az valami haláli jó volt. 

Hazafele biciklivel egyszercsak egy puskás embert láttam, mondom mi van itten, hát megálltunk. Egyik csávó egy puskával a másik egy puska hosszúságó erős lámpával világítja egy magas fa lomját és nagyon koncentrálnak. Mint kiderült, denevéreket lőnek. Én először azt hittem, hogy azt akarják megenni, de kiderült, hogy a denevér megeszi a gyümölcsöket, ezért lövik le. Gondoltam a helyieknek ez az éjszakai szórakozása, de nem basszus, ez a két csávó profi, ezt csinálják és hívásra érkeznek a szigetre! :) 

Vasárnap terveztük a napfelkeltét megnézni, de végül nem sikerült felkelni és amugyis ömlött az eső. Reggeli (rizs) után elmentünk biciklizni, ahol láttam jack fruit gyümölcsöt a fán és nagyon nagy volt! :)

Utána kajakoztunk egyet, Dyah még sosem próbálta, úgyhogy nagyon örült, hogy velem megpróbálhatja, ő is nagyon sportos, együtt szoktunk biciklizni is. 

Kötélhúzó verseny volt a parton mire visszaértünk evezésből, majd még ittunk egy kókuszdiót. 

Indulás vissza szállásra, de még előtte vettünk helyi készítésű rágcsálnivalót. Jack fruit-szerű gyümölcs leszárítva majd olajban kisütve, csávó előttünk zacskózta be. Mondtam nekik, hogy Magyarországra viszek belőle! :) Itt találkoztunk a denevér gyilkosokkal, és éjjel 5  denevért lőttek le. Felajánlották, hogy inkább azt vigyek haza ajándékba a rágcsálnivaló helyett, de mondtam inkább nem! :)

Pakolás, hajózás majd pedig érkezés Jakartába, ahol még volt ebéd szervezve egy híres seafood étteremben. Óriási hely volt, szabad téri és a kaja valami mennyei volt. Rántott tintahal, szószos tintahal, mangó szószos hal, savanyú szószos hal, majonézes rák meg ilyesmik, én ennyi után tele lettem! 

Nagyon szuper volt a hétvége, sok érdekes dolgot láttam és nagyon élveztem!!! :)

Fél nap Manado

Szombaton reggel fél 8-kor már indultunk is vissza Manado városába. A hajóút egy órás volt, gyönyörű látvánnyal, kis napsütéssel és lobogott a hajunk a menetszélben... Igazi szabadság érzés. Bee-vel és férjével utaztunk, de ők még maradnak 3 napot Manadoban. A manadoi kikötőbe érve kicsit Bangkok feelingem volt! :) Igazi ázsiai piac, hangos zene, árusok mindenfele, ez ázsia!!! De nagyon tetszett, csak mosolyogtunk.

Bee-ék hoteljának recepcióján hagytuk a cuccunkat, és négyesben elindultunk a városba sétálni. Ázsiai mércével egy nagyon takaros kisváros, tömegközlekedéssel és végtelenül kedves emberekkel. Elég meleg lévén, és mivel a boltok még nem voltak nyitva, ezért beültünk tízóraizni-desszertezni egy utcai árushoz. 

Mindenféle helyi finomságokat kóstoltunk, jó édes volt mind, de nagyon ízlett. Kis nézegetés majd ebéd, persze helyi kaja. Soto ayam levest ettünk, két adag kemény 400 Huf-ba került! :) 

Utána még jégkrémeztünk, beszélgettünk, majd angkottal (helyi kisbusz) visszarobogtunk a hotelhoz, hogy búcsút vegyünk egymástól és mi kiinduljunk a reptérre.

Bunaken 2.

Kedden maradtunk nyugiban, végre aludtam egy nagyot. Napközben csak kis búvárkodás, ebéd utáni szundi majd este egy kis séta. Ez a sziget azért más, mint amiket eddig tapasztaltam. Négy falu is található a szigeten, valamint 20-30 resort is, főként búvárkodóknak. Autó ugyan nincs a szigeten, de motor és valami háromkerekű járgány igen. Ez nem azt jelenti, hogy nagy a nyüzsi, de azért nincs egy kihalt sziget feelingje. Úgy mondanám, hogy van élet a szigeten, ami részben nem is baj! :) 

Mivel a szállásunk a napi háromszori étkezést is tartalmazza, ezért lehet ismerkedni. Általában egy asztalra terítenek, így kvázi kötelező a beszélgetés, nagyon családias az egész. Mivel mi nagyon jófej és nyitott emberekkel találkoztunk, ezért minden étkezés és az utána lévő párórás beszélgetés mindig nagyon kellemesen telt. 

Szerdán délután nagy sétára indultunk a sziget északi irányába. Tiszta dzsungel érzés volt, mindenfele pálmafa, banánfa, na meg kecske, tehén és borjú. Még csirkét is láttunk egy banánfán! :)

Csütörtökön újra potyáztunk egy búvárhajón, és két helyen is vízbe ugrottunk. Siladen szigete mellett szép korallzátonyt és nagy halakat láttunk. Manado tua szigete mellett pedig különleges halakat: bohóchal (némo), dobozhal, mindenféle csíkos és furauszonyos hal. Nekem a kedvencem most a doboz hal, mert annyira viccesen néz ki. Nem szimplán doboz alakú, de még pöttyös is meg színes is! :) Csütörtök délután jó nagy eső volt, lehűlt a levegő rendesen. 

Pénteken reggel elmentünk a szállás előtt megnézni a korall falat, a környéken itt a legszebb számunkra, napsütésben valami fantasztikus. Bónusznak befigyelt pár teknős is, teljes volt az öröm. A nap folyamán felhős volt az idő, de olvastunk és pihentünk az utolsó napon. 

Utolsó vacsoránkon nagyon kitett magáért a resort. Én már előző napon kértem krumplit vagy sültkrumplit, mert már herótom volt a napi kétszeri rizstől. Már d.u kaptunk valami cukoros specialitást uzsonnaként, de a vacsora valami mennyei volt. Előételnek toast kenyér hagymas-vajas-petrezselymes krémmel és zöldségleves (ezt amugy minden este kaptuk nagy örömünkre). És láss csodát, csináltak csak miattam egy rakat sültkrumplit; meg zöldség, meg nyárson csirke, yummiii!!! :) Mindenki hülyére ette magát, de mondjuk minden nap. Ráadásként még gyümölcssalátát is kaptunk desszertnek. Amugy a kaja nagyon finom volt, változatos, mindig volt zöldség is, na meg persze uncsi fehér rizs! :)

Összességében a hely fantasztikus volt, érdemes itt eltölteni akár egy hetet, nagyon élveztük, és a vízalatti élet lenyűgöző.

Bunaken 1.

Bunaken szigete igazi búvárparadicsom, a világ legjobbjai közé tartozik. Mi csak pipával a felszínről búvárkodunk, de úgy is rengetek mindent lehet látni, mintha a National Geographicban néznénk valami dokumentumfilmet. 

Vasárnap a szállás előtt mentünk búvárkodni, ahol d.e általában apály van, így nehézkes bejutni a korallzátonyig.  Ebéd úgy van kialakítva, hogy minden vendég együtt eszik, így lehet ismerkedni. Mi ebéd alatt megismertük a német Andreast (47), akivel nekivágtunk d.u a tegernek. Ő már a korall zátonynál volt, mikor kiszólt nekünk, hogy fantasztikus. Mi ekkor még csak algát láttunk meg pár halat, tengeri csillagot. És akkor megérkeztünk a korall zátonyhoz, és valami csodálatos látvány tárult elénk. A nap sugarai  bevilágították az óceánt, érintetlen korall és olyan színes halak, hogy elmondani nem tudom. A korall itt egy nagy fal, mélyen alábukik. Mi 10-20 méter szélesen láttuk a korall zátonyt, majdpedig a nagy kék mélységet, ahol a fal televan korallal, halak úszkálnak minden színben és méretben. Fantasztikus élmény volt.

Ennek a korall falnak a mentén haladtunk több száz métert, és nem tudtuk abbahagyni, csak mentünk és mentünk, nem bírtunk visszafordulni. Majdnem 2 órát a vízben voltunk, csodálatos volt!!! :)

Hétfőn reggel már korán hajóba pattantunk egy angol(50)-indonéz(30) párral, akik búvárkodni mentek, így csak keveset kellett fizetnünk, potyautasként. Egy olyan helyre mentünk, ahol vannak teknősök is, meg persze korall fal, rengeteg hal és a szokásos! :) Láttunk 6 nagy teknőst!!! :) Én annyira izgatott voltam, imádom őket. A para csak az volt, hogy mikor követtem őket mindig a korall faltól távolodtak be a mély óceán fele, ami néha para, hogy lenézve csak a nagy kék semmit látod. De megérte, annyira cukik voltak, volt amelyik kidugta a fejét is a felszínen! :) 

Délben csatlakozott hozzák Bee (56) és férje (58), akik maláj-kínaiak és imádnak utazni. A nőci haláli, folyamatosan mesél az utazásairól, és minden apró részletre emlékszik, már európat és dél-amerikát is bejárta egyedül. 

Este Bunaken foci meccset mentünk nézni a déli falvakba, egyik muszlim a másik keresztény. Először a fiuk játszottak, majd a lányok. A fiuk meccse alatt azzal voltunk elfoglalva, hogy mekkora szemétdomb van a focipálya mellett, valamit hogy a pályán a kecskék és csirkék szabad utat kaptak, senkit nem zavart, hogy a drágák össze-vissza rohangálnak! :) A lányok meccse már sokkal izgalmasabb volt, még hangos kommentálós aláfestés és hangos nevetés is tetézte a jókedvet. Végül a női meccs csak 15 percig tartott, mert menni kellett a muszlimoknak imádkozni! :)