Biciklizés a management egy részével :)

Megszakítva a kéthetes messzi bicajozásainkat, ezen a hétvégén is mentünk tekerni Bogor környékére, és ezúttal a cég vezetőségének egy része is velünk tartott. Jött velünk a gyárigazgató és felesége valamint a minőségi vezető is. Eddig is voltak managerek a csapatban: HR manager és Lean manager egy szemelyben, pipetta termelési manager, TPM vezető, psales manager. Szóval nem csak vezetők járnak biciklizni a csapattal, hanem karbantartók, gépkezelők is. Érdekesség, hogy egyik muszlim feleség is velünk tartott, aki nagyon ügyes volt, és fejfendővel a fején és arra sisakot húzva csinálta végig az egész napot a nagy meleg ellenére is.

Reggel 7-kor találkoztunk Sentulnál, és indult a 15 fős csapat egy vízeséshez ismét. Az út egyből felfelével indult, ami bemelegítes hiányában nem volt valami jó. De aztán belejöttünk, 13 km szinte végig emelkedő a vizesésig. Nagyon kemény volt, még a múltheti edzés ellenére is, jól szétszakadt a csapat. De mindig vártunk egymásra, megálltunk fotozni, hülyéskedtünk szóval nagyon jól eltöltöttük az időt. A gyárigazgatótól jól megkaptuk, hogy milyen útvonalat választottunk és hogy bolondok vagyunk! :) De csatlakoznak legközelebb is, azért teccett ám nekik, föleg a feleségének.

A vízeséshez végül lefele is kellett menni egy kicsit, köves úton. Mindenki mondogatta, hogy lassan, óvatosan. De hát mondom végre downhill, és én megindultam! :) Mindenki kiabált utánam, hogy 'slower Sophia' én meg röhögve élvezettel lementem. Mindenki mondta, hogy bolond vagyok, hát tudom! :)
De a biztosítékot akkor vertem ki mindenkinél, amikor ezen az úton fel is tekertem! :) Mindenki gyalogolt, és gyerekek tolták a bicajaikat 100 forintért. Én bezzeg feltekertem! Mondtak, hogy a termelési audit során a kártyára velem kapcsolatban azt írnák, hogy 'abnormális jelenség'! Ez vagyok Én! :)

A vízesés nagyon-nagyon király volt. Olyan ereje volt, hogy hihtetlen. A múlt heti esőzések miatt a vizesés elé kialakított medence tele volt sárral, amit a 6-8 év körüli gyerekek fa talicskákkal hordták ki, nagyon durva látvány volt. A vizeseshez közel menve én majdnem megfagytam, és váltásruha hiányában csak fotoztam a fiukat. Aztan addig fűztek, míg végül mondtam bemegyek, de csak térd fölöttig. Persze ők nagyon aranyosak voltak, és fröcsköltek mint állat, én meg sikitottam, ők meg röhögtek! :) De végülis mindegy volt, mert a visszafele úton úgy eláztunk mint még soha, ömlött az eső mint állat, szóval nyakig vizesen értünk vissza az autókhoz.

De mindenki ismét megcsinálta, kezdünk egyre többen lenni, mindenki egyre jobban birja. Ismét kisért minket motorral Bambang, aki nagyon lelkes és nagyon sokat segít nekünk, valamint a főnök autója kisért minket sofőrrel. Ezek utan már tervezik a céges egyenmezt valamint egyen biciklis nadrágot a csapatnak, izgatottan várjuk, hogy milyen lesz! :)

Üdvözletemet küldöm minden magyar kerékpárosnak, a magyar bicajos nadrágomban népszerűsítem itt a mountainbike-ozást. Más érzés itt a rizsföldek között és a dzsungelben tekerni, nagyon meleg van, de nagyon-nagyon élvezetes. Tervezem , hogy bérlek DH gépet, és a dzsungelben fogok DH-zni az indonézekkel! :) Ígérem beszámolok róla, de előbb jöjjön a száraz évszak.

Gunung Bunder - Naik sepeda

Ismét tekerni mentünk Bogor környékére. Most Bogorban találkoztunk korán reggel, és nagy meglepetésre fél órával korábban érkeztünk, mint a megbeszélt időpont, köszi Dwi! :) Reggel 5 körül találkoztunk a cégnél, bicikli pakolás és másfél óra autózás! Aztán mindenki nyomott reggelire egy 'bubur ayam'-ot, ami olyasmi mint a tejberizs, csak nem édes és csirkével meg chipssem eszik, reggel fél 7-kor. Én inkább kihagytam, elég volt e reggeli müzlim, ami még otthonról van! :)
Szóval időben nekiindultunk, jelenleg 14-en. A táv 40 km volt, eslőfele szinte csakfelfele! :) Rendesen megtépázta a csapatot, páran az autóban kötöttek ki, még szerencse hogy megint volt sofőr, aki követett minket. Motoros segítségünk is volt, Bangbang jött ismét velünk, aki nagyon nagy segítségünkre volt a kommunikálásban. Ismét nem egyedüli lány voltam, aminek nagyon örültem, és Dyah nagyon ügyes. Nagyon meleg volt, én nem tudom mi törtét, hiszen a hegyekben voltunk, ahol elvielg hideg van. De a helyiek is kivoltak a melegtől, legalább nem csak én! :)

Három szakaszra osztottuk a távot: első csak felfele, második hullámos, de durva meredek felfele és lefele is, harmadik pedig ismét csak felfele. Közben tartottunk pihenőket, mindig összevártuk egymást meg ittunk valami hideget, és jókat röhögtünk. Nagyon jó a társaság, mindig vannak újak is. A fő csapat (Dani, Dwi, Tony és Én) versenye most zárult! :) Az első két alkalommal, még csak 4en votlunk, ezért ez a fő csapat, és minden alkalommal pontokat kaptunk, ha valaki tolta a biciklit felfele, az kevesebb pont. A héten még nagy alkudozások mentek, hogy nekem mennyire csökkentsék le a ponjaimat, hogy legyen esélyük utolérni, de hát hiába. Mindenki teljesített minden szakaszt!!!!! Annyira ügyesek a többiek is, és tökre hálásak, hogy elkezdtünk biciklizni, és hogy mindig megyünk, annyira jó! :) Jövő hétvégén már a gyárigazgató is jön velünk. Annyira népszerű a kerékpározásunk, hogy mindenki erről beszél a cégben és egyre többen csatlakoznak.

A táj ismét hihetetlenül zöld és gyönyörű volt. Én csak ámultam minden irányba! :) A falvak, amiket kereszteztünk nagyon más volt, mint az eddigi túráink során, sok új dolgot láttam. Azért hiheetlen, ahogy az emberek itt élnek, annyira más. De van áram, van TV és sztem net is van, soakt tudnak a világról. De mégis nekem fura, a hegyen a dzsungelben élnek, mindent hasznosítanak, ami találnak, és a gyümölcsöt, amit találnak a dzsungelben eladják, és ebből lesz pénzük. Főként motorral járkálnak, vagy ankot kisbusszal. Láttam egy csávót többször is, aki egy csomo felfújt lufival járja a falvakat, hogy eladja a gyerekeknek, annyira viccesen nézett ki! :) Aztán itt van iskola szombaton az állami muszlim iskolákban. D.u a gyerekek az utca szélén sétálnak együtt haza, mindenki egyenruhában. Lányok hosszu szoknyában, fiuk nadrágban, annyira aranyosak. És beszélgetnek hazafele, meg játszanak, meg olyan szabadak, boldogok.

A végcél ismét egy vízesés volt. Ez most nem volt olyan nagy, de több volt egymás mellett. Csináltunk jó képeket, aztán elkezdett esni az eső kicsit. Visszafele lefelével kezdtünk, aztán a felfelét megoldottuk máshogyan, már nem birtunk volna felfele tekerni. Béreltunk két ankot kisbuszt, ami amugy itt tömegközlekedési eszköz. Nagyon kicsi busz, nyitott ajtóval! :) Bepakoltuk a bicikliket és beültünk a biciklik közé vagy volt aki az ajtóban lógott, és igy mentunk kb 10 kmet. Probáltam csinálni képeket, de elégge rossz minőségű volt az út, néha egyesben alig tudunk felmenni a meredek emelkedőkön! Nagyon vicces volt, végül megérkeztünk a kívánt helyre, ahol kipakoltunk, összeszeretük a bicikliket és folytattuk az utat lefele. Dani ment elől és szerintem elég veszelyes volt, hogy néha a motorosokat és az ankotokat kerülgettük, közben buckás volt az út, de nagyon-nagyon-nagyon élveztem, és mindenki és jajj nagyon jóóó volt!!!!!! :)
Végül visszaértünk az autókhoz, bepakoltunk, elementünk még Bogorban vacsorázni, majd fél 10-re hazaértünk Lippo Cikarangba! :)

Makanan = Food = Kaja :)

Itt a helyieknek ez egy nagyon fontos dolog, mondhatni minden e körül forog! Na meg persze a rizs körül! :) A helyiek azt vallják, hogy ha nem eszel rizst az olyan mintha nem is ettél volna. És tényleg éhesek maradnak! :)
Szóval itt rizst esznek reggelire, ebédre és vacsorára, minden nap!!!! És nem ismerik a tejberizst! :) Vagyis azt is csirkével eszik! Számomra hihetetlen, hogyan lehet ennyi rizst megenni, főleg hogy amit esznek fehér rizst amugy semmi extra, se íze se bűze. Tök unalmas számomra, Anyu otthoni kukoricás rizse még mindig simán viszi a pálmát! :)

Reggeli - nasi uduk: erről már irtam, tekerés előtt mindig ezt eszik. Rizs, tészta, apritott szójabab és rántott szójabab papírzacskóba csomagolva, de műanyag kanál mellékelve. Finom, de nekem tekerés előttre sok, és azért reggelire sós rizst enni, hát hm...

Ebéd - rizs és csirke: na persze több féle módon elkészítve. A nasi padang, amit imádnak, ez szumátrai étel, vagyis az elkészítési módja és hogy kicsit csípős. Ha workshop van a cégben szinte mindig ezt kell rendelni. Nekem izlik, pont még elviselhetően erős, de végülis rizs kókusztejben főzve meg csirke, papírzacskóba csomagolva, és kézzel eszik! :)
Másik kedvenc a feketeborsos csirke (lada hitam ayam), amit gusztusosan zacskóba csomagolnak! :) Ezt nagyon szeretem, néha nagyon erős, de finom.
Összességében a legfontosabb, hogy rizs legyen a többi meg ráadás.

Vacsora - rizs bármivel: igazándiból ugyan azt eszik, mint ebédre, de gyakran elmennek ilyen kiülős patkányos helyekre, amiknek nagyon jó hangulatuk van.

Édesség: nagyon érdekes sütiket esznek. Pl a kedvencem a kue lapis = layer cake vagyis ilyen réteges süti. De ilyen zselés állagú, és általában zöld vagy rózsaszínü, zacskóba csomagolva. Kérdeztem, hogy hogyan készítik, de mindig veszik és szerintük porból van kikeverve! :)

A zacskóra visszatérve, itt mindent bezacskóznak. Elsőre undorito volt, de aztán gondolkodtam, hogy szerintem még ez a leghigiénikusabb megoldás szóval nem bánom. Azonban még a jeges teát is zacskóba mérik és szívószállal isszák, nagyon vicces. Mindenfele járnak kajás kocsik, ami végülis bicikli vagy motor, és arra van felerősítve egy kis konyha. Ezek járnak körbe a lakóparkokban és zenélnek, vagy az ilyen kiülős helyeken is ilyenekből árulnak, aminek nagyon ázsiai hangulata van. Engem az kicsit lelomboz, ha patkányok rohangálnak az ilyen helyeken, de hát itt ez normális.

Az irodában is egész nap esznek, mindig visznek be édességeket, nagyon szeretik a cukros dolgokat. Mindig megy a cserebere, de meglepően senki nem süt-főz otthon, itt ez nem szokás, mert macerás. Ezért furán is néznek rám, mikor én viszek sütit és mondom hogy én sütöttem. A kenyérről nem is beszélve, hiszen ők nem is ismerik ezt a tömött kemény fehér kenyeret. Próbálom úgy szemléltetni a dolgot, hogy számomra ez a kenyér olyan, mint nekik a rizs! :)
Szivesebben mennek el valahova enni mint hogy főzzenek, mert nagyon olcsón tudnak jókat enni (párszáz HUF). Ezért például ismerik a környék összes éttermét, minden specialitást.
Talán ezért is olyan boldogok az itteni emberek, mert kevéssel is beérik. Ha jó társaságban valami finomat esznek még az átlagosnál is mosolygósabbak lesznek! :)
Ezt tegnap láttam és nem hittem a szememnek, hogy miután befejezte a család a vacsorát, a csecsemőt az asztalra fektetik, és a felelőségteljes szülők chatelnek. És nem 5 percet ám..... Aztán elgondolkoztam, hogy nálunk ilyen miért nem történik. Mert van babakocsi. Itt az luxusáru, a gyerek az anyára kötve (vagy a dajkára) nől fel, na meg a kemény étkezőasztalra fektetve!!!!!

Bermain bulutangkis=Play badminton=Tollasozás

Új sportot próbáltam ki, az indonéz nemzeti sportot, a tollasozást. Ugye nekünk erről az jut eszünkbe, hogy könnyü sport, csak ütögetjük a labdát.... Hát itt ez egy kicsit máshogyan megy, mintha teniszeznének, izomból és persze technikából nagyon küldik.
A cég sportcsarnokában minden kedd, csütörtök és szombat tollasozás van. Én eddig kétszer csatlakoztam, de nagyon tetszik, annak ellenére, hogy elég vicces vagyok. Nem tudom a szabályokat, nem tudom olyan erősen megütni, és még az ütőt is rosszul fogom! :) Szóval most tanítanak minden alapra és jókat mosolyognak rajtam, de nagyon értékelik, hogy csatlakozom! :) Harlennel, a titkárnőval vagyunk csajok, itt a nők nem nagyon csinálnak semmilyen sportot. Ugyan a csarnokban van női öltöző, de szerintem nők még nem használták, általában abban is férfiak vannak, mint pl most. Csak bementem megmosni az arcom, és ott imádkoztak az emberek!!!! Végülis játszom egy tollas meccset aztán elvonulok imádkozni, aztán folytatom az edzést, hát miert is ne! :)
Szóval nagyon vicces és nagyon fárasztó, de jókat röhögünk, nagyon megterhelő! Itt ezt az alsóban már tanulják a gyerekek, ez olyan mint nálunk a kötélmászás, csak itt profi mindenki! :)
Ezentúl mindig csatlakozom csütörtökön, kedden meg eldöntöm, hogy jóga vagy tollasozás! :)