Gunung Pancar - naik sepeda

A tervnek megfelelően minden második hétvégén megyünk a cégből csapatostól tekerni kicsit messzebbre. Ezen a hétvégén 14-en voltunk, és végre nem egyedüli lányként voltam! :)

Lippo Cikarangból fél 6-kor indultunk autóval Bogor irányába (közben még beugrottunk a cégbe egy alkatrésszel, igy megmentve a termelést), majd 7-kor érkezés a találkozópontra, bicikli összeszerelés és reggeli. Ugyan én már túl voltam a reggeli müzlimen, de mivel itt nagyon fontos az evés, és múltkor is megszóltak, hogy miért nem eszek reggelire!!!! rizst, hát most ettem. Tipikus indonéz reggeli a Nasi Uduk, ami kókusztejben főtt rizs, kis tészta, apritott szojabab és rántott szójabab (tempe). Mindez papirzacsiba csomagolva, és nem szeretném tudni, hogy hogyan néz ki az a hely, ahol vették! :) Nagyon finom volt, majdnem mindent megettem az út patkán ülve, nagyon feelinges volt. Viszont én ettől a sok rizstől igy reggel 7 körül eléggé tele lettem, kicsit nehezen indult a tekerés.

Ismét egy motoros kísért minket, valamint egy autó sofőrrel, hogy a gyengébbek beszállhassanak, ha elég nekik a szenvedésből! :) Összességében nem volt messze ahova indultunk, azonban a meredek felfelékkel és amugyis hullámzó, nehézkes, gödrös útszakaszok már az elején megtépázták a mezőnyt. Én nagyon élveztem ezt a részt, szinte olyan volt, mintha egy erdei úton tekernénk, nyakig sárosak voltunk, de nagyon jóvolt. Az első pihenő után kezdődött az igazi durva felfelé és a gyönyörű táj! :) A felfelékben egyenletesen haladva, nagyon jól haladok, Dani mindig mondja is, hogy ez hihetetlen és még csak nem is lihegek! :) Most gondom volt a váltómmal, ledobta a láncot kétszer is, de hát megálltam, visszadobtam és már mentem is tovább és előztem az embereket! :)

Találkoztunk indonéz DH-sokkal!!!! :) Én annyira megörültem nekik, hogy gyorsan csináltam fényképet is. Gyakran járnak erra környékre, most az esős évszak lévén kicsit csúszós a pálya. És mint otthon, kis platós kocsi viszik fel őket. Megkérdeztem, és van lehetőség bicikli bérlésére, úgyhogy elhatároztam, hogy egyszer fogok Indonéziában a dzsungelben downhillezni!!!! :)

Nagyon szép napos időnk volt, kentem is magamat napozókrémmel rendesen. Itt ha 30-as krémmel bekenem magam még akkor is le tudok égni pirosra, annyira erős a nap.

Végül felértünk ahova indultunk, egy melegvizes fürdőhöz, ahol a társaság egy része már nagyon kivolt. Azt mondták van egy vizesés 3 km-re, de hát ugye ki bir addig eltekerni. Én szerettem volna, ezért elindultam az egyik sráccal. Nagyon meredek felfele, aztán még meredekebb lefele. Kis falvakat kereszteztünk a dzsungel közepén, ahonnan ez emberek max robogóval mehetnek ki. Mindenfele banán, rambután, kókusz, mango fa és a többi, rizsföldek és magas hegycsúcsok látványa a messzeségben. Én meg is álltam képeket csinálni, majd jött a motoros, hogy várjunk, jönnek a többiek is. Egy ilyes kis faluban a dzsungel közepén vártunk 1 órát. Néztem, hogy az emberek hogyan töltik az idejüket, és hát hihetetlen. Csak nőket láttam és gyerekeket. Fekszenek a teraszon, mosolyognak, cseverésznek, csokit esznek, néha átsétálnak egy másik házhoz mezitláb, ha jön egy motoros árus, akkor hajbavalókat válogatnak. A gyerekek kis csoportokban sétálnak (itt senki nem fut vagy siet) a dzsungelben és a házak között, egy kislány pink hercegnőruhában mezitláb sétált a tyukok és a szemét között, egy másik csak úgy a koszos kezével pucolta a főtt tojást, és amerre ment oda szórta a héját. És mindeközben süt a nap, száradnak a ruhák a háztetőn, szárad a rizs az utcára terített vásznakon, gyönyörű a kilátás a rizsföldekre, és mindenki boldog és nyugodt. Nagyon érdekes volt ez a várakozás, éleztem!!!! :)

Szóval miután megérkezett a csapat indultunk tobább a meredek lejtőn, hihetetlen kilátás, én meg is álltam fotózkodni. Nagyon élvezte mindenki ezt a szakaszt, gurulás, nézegetés, fényképezés és nevetés, ez az igazi jó tekerés.
Összességében 27 km-t mentünk, de a társaság szerint nagyon fárasztó volt (nekem a multkori durvább volt), de mindenki jól érezte magát. A végén még egy közös ebéd, majd indulás haza. Végül d.u 5re értem haza, jó kis nap volt. Ismét többet megtudtam az indonéz kultúráról és szokásokról, imádom az indonéz embereket és ezt az országot!!!! :)

Majdnem Jatiluhur - naik sepeda

Szombaton ismét tekerni mentünk, a karácsonyi nyaralás után először. Én eléggé leeresztettem a nyaralás alatt, hiába búvárkodunk meg túráztunk, azért a tengerparton való döglés volt túlsúlyban, és ezt meg is éreztem a formámon.
Ezúttal nagy céges szervezkedés közepette 14-en mentünk tekerni, mindenki a cégből! :) Egyre nagyobb a megmozdulás, mindenki csatlakozni akar hozzánk, még a német gyárigazgató is gondolkozik, hogy elhozza a bicaját Németországból.
Szóval szombaton reggel 6kor indultunk, majd találkoztunk a többiekkel egy céges kollégákkal sűrűn lakott helyen, akik reggelivel és nagy mosollyal vártak minket. Első csoportképeket még frissen elsütöttük, majd nekivágtunk a 60 km-esre tervezett túránknak. Első 15 km kicsit forgalmas úton ment, de aztán egyre ritkábban jött autó. Rizsföldeket szeltünk keresztül, miközben olyan hegycsúcsokra volt rálátás, amilyeneket életemben nem láttam, és esős évszak lévén olyan zöld minden, hogy az valami hihetetlen! :) Szóval ilyen kemény körülmények között szenvedtük végig a napot, és hihetetlenül élveztük!!!!! :) Mikor megálltunk egy-egy pihenőre, akkor a fárol ehettük ingyen a helyi gyümölcsöket, pl rambutan. A hegyesebb részhez érve sajnos vagy nem sajnos, de irányt tévesztettünk, így végül nem a célállomásra, Jatiluhurba mentünk, hanem egy vízeséshez! :)
A helyesebb, emelekedös részhez érve kicsit megtört a társaság, páran nekiálltak görcsölni, ugyhogy nagy pihenőt tartottak. Én tartottam az első csapattal, ahol végül csak 3an maradtunk. A csúcsfele tartva gyönyörű látvány volt a dzsungelt keresztezni, miközben az út két oldalán gyümölcsfák roskadoztak: banán, durian, rambutan, jackfruit.....waaaaa, nagyon joooo volt! :) A csúcsnak azt mondanám, ahol végül nem tudtunk tobább menni biciklivel, mivel nagyon köves volt már az út, és az eső is elkezdett esni. A csapatot itt összevártuk, és ugye ez azt jelenti, hogy mindenki fel tudott tekerni!!!!!! :) itt hagytuk a bicajokat, meg parkolojegyet is kaptunk minden bicajra, majd elkezdtünk felesétálni a vízeséshez, ami jo 40-50 perc sétára volt, miközben néha ömlött az eső.
A vízesés 50 métrr magas volt, és óriás sziklák voltak körülötte, nagyon-nagyon teccett mindenkinek, megcsináltuk!!!! :) Csináltunk rengeteg fotot, majd páran bementek fürdeni, én térdig merültem csak, jó hideg volt a víz! Visszafele uton leszakadt az ég, majd a bicajokhoz érve kicsit vártunk, hátha jobb lesz a helyzet. Ekkor banánt falatozva egy bébi skorpió mászott a kezemre, de megmentettek tőle! :) Majd ezeket az aranyos szavakat kaptam a cég munkavédelmi vezetőjétől: talán elfelejtetted, hogy a dzsungelban vagy??? :) jót röhögtem, mert hát hogyan kell a dzsungelban viselkedni, és mire is figyeljek oda??? De a lényeg, hogy nagyon vigyáznak rám, mindig figyelnek és óvnak az úton is tekerés közben (már ha birják velem a tempot). Mert ugye csak fiuk voltak, és csak indonézek, ugyhogy mint egyetlen lányt és fehér embert, nagy becsben tartanak, minden bicajos megnéz a környéken, és kérdezik a többieket, hogy honnan szedtek össze! :)
Végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az esőben lefele! Végre downhill, ugyhogy én megengedem neki, egyik srácot követve, mi érünk le leghamarabb, majd egy városkába érve összevárubk mindenkit. 60 km tekerés és másfél órás túrázás után végül kisteherautót bérlünk, hogy visszajussunk a kiindulóponthoz. 5 perc és két próbálkozás kell ahhoz, hogy egy kisteherauto visszavigyen minket es a bicajokat a reggeli találkozóhelyre. A teherauto platojára feltettük a bicajokat, majd mind a platon utazga másfél óra múlva, kicsit átfázva, de nagyon jól szórakozva este 7kor megérkezünk, ahol már forró teával várnank minket.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk, de gyönyörű helyeken jártunk. A társaság hihetetlen jó, vannak managerek, vezetők, műszakvezetők, karbantartó és még gépkezelő is, ugyhogy nagyon vegyes a csapat, és tudom az indonézt is használni!!!
Már tervezzük a következő túrát, a cégben mindenki erről beszél, hogy mi történt ezen a hétvégén, ugyhogy szerintem következő alkalommal még többen leszünk! :)

Ubud

Utolsó állomásunk a két hetes nyaralásunk alatt Ubud városa Bali szívében. Szállásunk a közponzban található egy kis utcában, igazi balinéz mintás ajtóval, bambusz ágykerettel és édesvizes zuhanyzóval! :) Megérkezéünk estéjén elmentunk egy nagyot vacsorázni, mivel egész nap alig ettünk és kicsit körbenéztünk a környéken. Én már itt is kicsit ismerős voltam, már kétszer jártam itt, de csak 1-1 órakra, úgyhogy ezért szerettem volna visszamenni legalább pár napra.
Másnap szakadt az eső reggel, úgyhogy a teraszunkon hisszasan reggeliztunk rántottát és friss gyümölcssalátát, miközben Bali legmagasabb csúcsát, a Gunung Agung magaslatát néztük és a napunkat terveztük. Elindultunk dél fele, a Monkey Forestbe. Ebben az erdőben található 3 hindu templom valamint rengeteg majom. Nem érdemes ételt magunkkal vinni, mert akkor megrohamoznak és ránkmásznak, elég durva, bár sokan élvezik. Körülnéztünk a boltokban, hogy mi mennyi, mert egyik célunk az volt, hogy majd ajándékokból itt vásárolunk be.
Ebédidőben beültünk egyet Illy kávézni a Gili Menos szállásunk tulajának a kávézójába, és a rizsföldeket bámulva megpihentünk. Nagyon extra desszerteket ettünk: fekete rizspuding banánnal és kókuszos palacsinta. Mind a kettő mennyei volt. Délután észak fele kisétáltunk a rizsföldekre, ahol gyönyörű képeket készítettünk.
Utolsó napunkat vásárlással töltöttük, megvolt rendesen a kilométerünk. Késő délután elvittek minket a reptérre, és ezzel végetvetve a nyaralásunknak, visszarepültünk Jakartába.
Másnap még Lippo Cikarangban pakoltunk és vásároltunk, majd este ismét a reptérre mentünk, és Miki hazarepült Magyarországra! :(
Csodálatos volt ez a két hét nyaralás, fantasztikus helyeken jártunk! Még-még-még ilyen nyaralásokat!!!! :)

Karácsonyi különkiadás

Ugyan kicsit megkésve, de megosztanék pár karácsonyfás képet. Elég vicces volt, hogy Balin a tengerpaton és az éttermekben is volt karácsonyfa, nagyon kellett röhögnünk. Lippo Cikarangban is mindenhol nagyon készültek a karácsonyra, az indonéz eladók fején ebben a 34 fokban piros mikulás sapka viritott. Balin a vízeséseknél még karácsonyfa alalkú virágot is találtunk, de beszéljenek inkább a képek.

Lombok - Senaru és két vízesése

Gili Menon töltött 6 napunk egyikén átmentünk Lombokra. Már szemeztünk Lombok hegyeivel egy ideje, és ajánlottak nekünk egy egynapos túrát a sziget északi felére.
Reggel a 8 órás hajóval mentünk át Lombokra. Ragyogott a nap, a hajó tele volt turistákkal és helyiekkel, csodálatos kilátásunk volt mind a Gili szigetekre, Balira és Lombokra is, még szivárványt is láttunk. Megérkezésünkkor a partraszállás szokásos módon, beleugrani a vízbe és kimászni. Itt megrohamozták a turistákat a helyiek, mindenfélét felajánlva, hátizsákot kisegíteni, taxi vagy pacis lovaskocsi, durva volt. Mi célirányosan mentünk, félrevonultunk, cipőt vettünk és már mentünk is az egyetlen úton 10 percet, ahol egy előre leszervezett taxis várt minket. Angolul csak nagyon kicsit beszélt, úgyhogy ismét gyakorolhattam az indonézt, tök jó volt, szeretek a sofőrökkel beszélgetni, és mindig nagyon mosolyognak, mikor én beszélek! :)

Körülbelül 2 órát autóztunk Lombok partja mentén. A természet gyönyörű volt, minden zöld, pálmafák mindenfele. A falvak/városok viszont annyira nem jöttek be, elég koszos volt. Lombokon és Gilin is muszlimok élnek, Balin pedig hinduk, és nagyon éreztük ezt a különbséget. Összehasonlítani nem lehet a két helyet, mert Bali tele van turistákkal, és eléggé kiépült minden, de ott a hindu dolgok adnak egy nagyon jó hangulatot az egész szigetnek, és olyan szépek a szentélyek és hindu kerítések. Lombokon viszont a természet csodálatos, még nem annyira népszerű a turisták között, de az emberek nem voltak annyira kedvesek, és a falvakat keresztezve elég nagy kosz és szegénység volt. Abban mindketten egyetértettünk, hogy sosem lesz olyan felkapott, mint Bali, mert más a kultúra. De a természet tényleg bámulatba ejtő!!!!

Senaru is csak egy falu, innen indulnak a 4 napos túrák a Rinjani vulkán (3770 m) megmászására, és kisebb túrák is indulnak. Minket is egy vezetővel engedtek el a két vízesés megnézésére. Mi felkészült túrázóként azért sportcipőben érkeztünk, de levetették velünk, hogy egy lábujjközös papucs elég lesz, mert úgyis fürdünk is az egyik vízesésben meg egy vizes alagutat is keresztezünk, és csak gond lenne  a sportcipővel! :) Az első vízesés 15 perces sétára volt a kiindulóponttól, keresztezve a dzsungelt. A helyiek ide járnak fürödni, láttunk samponnal hajat mosó emberkéket, meg gyerekeket játszani a vízesés alatt. Ez a vízesés kétlépcsős volt, 25 méter magas, közel menve eléggé verte a vizet, de nagyon szép volt.
A második vízesés még 30 perc sétára volt, ebben már mi is fürödtünk. Közben kereszteztünk hidat, gyökereket, nagy sziklás folyóban is másztunk és mindez a dzsungelben, elég jó volt! :) Láttunk helyi 100 éves bácsit egy nagy bambuszvágó késsel sétálni a dzsungelben, nagyon aranyosan ránk mosolygott a fogai nélkül. Ez a vízesés nagyon nagy volt. Egy nagy és sok kicsi mellette körbe, wáóóóóó!!! Páran már fürödtek, közelebb menve éreztük a szálló vizet. Mi is gyorsan fürdőruhára váltottunk, és mentünk fürödni. Nagyon-nagyon hideg volt, de végre édesvízben tudtunk fürdeni. Nagyon sziklás volt a környék, nagy nehezen bemásztunk a vízesés által kivájt medencéhez, de nagy volt a sodrás, nehéz volt közel menni,. én inkább csak addig merészkedtem, amíg még leért a lábam. Elég durva érzés volt ott fürdeni egy 30 méter magas vízesés alatt. Mivel szétfagytunk, másztunk is ki, keresztül a sziklákon. A vezetőnk ekkor elővett nekünk reggelit, még tálat is hozott a hegyre, csak lestünk. Nápolyi, banán és rambután (olyasmi hajas gyümölcs, mint a licsi). Röhögtünk, hogy biztos a srác reggel még felmászott pár fára, hogy gyűjtsön nekünk gyümölcsöt, de amúgy biztosan így is történt.

Visszafele ugyanazon az úton mentünk, de volt egy 150 méter hosszú alagút, amiben a hegyről leömlő víz hömpölygött. a víz combközépig ért nekem, de nagyon nagy volt a sodrása. Az alagútban a vezetőnk a telefonjával világított, meg volt 10 méterenként nyílás, ahol meg a zöld dzsungelt láthattuk és fény szűrődött be. Nagyon vicces volt, tök izgi, néha viszont volt para rész. Ez az egész alagút ki volt betonozva, szóval csak szorítani kellett a papucsunkat, hogy el ne vigye az ár, de volt ahol ez a beton be volt szakadva, és a betont tartó rácson kellett lépkedni. Én egyik esetben nem találtam ezt a rácsot sem, csak a nagy semmin tapogatóztam és szorítottam a papucsomat, és áááá, a hideg víztől meg elkezdett görcsölni a lábam, tiszta para volt. De nagyon jó volt keresztezni, ezt is megcsináltuk! :)

Visszaérve a faluba, átöltöztünk és mentünk tovább az útikönyv által ajánlott Rinjani Mountain Garden nevű kávézó helyre, amit egy német idős házaspár csinált egy domb tetején rizsföldekre és a tengerre való kilátással. Pont elfoglaltak voltak az újév miatt, de elég műnek tűnt a hely, olyan németesre megcsinálva. A kilátás tényleg szép volt, meg volt ló és tó is a helyen, de olyan nem indonézes volt. Szóval hamar le is léptünk, nem is bántuk. Ezután mentünk is a kikötőbe vissza, ahol 1 órát kellett várnunk a hajóra, hogy visszajussunk Gili Menora. Itt találkoztunk egy olasz 50 év körüli nővel, aki egyedül utazik Indonéziában. Jó beszédes volt, sok mindent megtudtuk, meg Miki próbálta megszakárteni a leejtett és behorpadt laptopját. Visszaérve a szigetre már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy bevágodtunk a kedvenc helyünkre, a kiülős pihenőn döglöttünk, tavaszi tekercset és pizzát ettünk, meg nekiálltunk sörözni. 9 után értünk a szállásunkra, és mint másnap kiderült, Jasmina már nagyon aggódott értünk, hogy merre vagyunk, mert ő szerezte a sofőrünket, és tudta hogy Lombokon vagyunk. Jó kis nap volt, elvarázsol minket a természet, megérte átruccanni.

Gili Meno - Álomsziget

Gili Meno szigete Lombokhoz tartozik. Lombok mellett helyezkedik el három kicsi csodálatos sziget fehér homokos parttal és gyönyörű szép korallzátonyokkal ölelve: Gili Trawangan, Gili Meno és Gili Air. Mi Gili Meno szigetét választottuk, ez a legkisebb és legszebb. Baliról hajóval mentünk át, a 2 órás úton volt vihar, nagy hullámok, én már nagyon vártam, hogy kikössünk.

Megérkezésünkkor esett az eső, de a fehér homokos part és a kristálytiszta kék víz elvarázsolt minket egyből. A szállásunkra cipekedve beköltöztünk újdonsült szállásunkra, ami egy parthoz közel elhelyezkedő bungalló, ahol 6 éjszakát töltöttünk el. A tulaj egy osztrák vegyész nő, aki 6 éve él itt, beleszeretett nyaralása alatt egy indonéz férfiba, és végül idekültözött a nyugalom szigetére. A szobánk standard, ablak és ajtó felett rácsos nyilások, szunyogháló nélkül. Az ágy körüli háló nagyon jól néz ki, és mint megtudtuk, hasznos is! :)

1. nap: kipakolás után nekivágtunk a szigetnek, hogy körbesétáljuk. Csak 4 km körbe az egész sziget a parton sétálva, elvile 1 óra alatt körbe lehet érni, ha nem keresünk kagylókat! :) De hát itt olyan csodaszép korall darabok és kagylók vannak a parton, lila, barna, kék, fehér szinekben, hogy hamar leakadtunk és nem haladtunk! :) Mig nem elhatároztuk, hogy majd máskor keresgélümk, most haladjunk. Elszórtan a parton találhatóak szálló bungallók, valamint az éttermeknél kiülős, földön ülős bambusz pihenők/bungallók a vendégeknek. Ilyen helyen ülve, a szemközti szigeteket és a hullámzó kék tengert látva valamint friss gyümölcslevet szürcsölve tengettük az elkövetkező napjainkat! :) Esti vacsora alatt megleptek minket a szunyogok, alig tudtuk befejezni az evést, rohantunk vissza a bungallónk a, csodát remélve. De mivel a bungallo is nyitott volt, egész éjszaka csipkedtek minket a szunyogok hiába használtuk a hálót, alig aludtunk valamit. Reggel panaszkodtunk, ugyhogy befujták a szobát sprayvel és szerencsére a többi éjjelünk már szunyogmentesen telt.

2. nap: reggeli a parton álló bungallóban! :) Friss levegő, hullámzó tenger és kilátás Lombok hegyes szigetére. És a reggeli isteni finom, kivánság szerint. Kis kancsó tea, ananászos/banános palacsinta mézzel és friss helyi gyümölcssaláta. Többségében ezt a kombót kértük, ez a palacsinta gyümölccsel valami mennyei! :)
Reggeli után a tulajt, Jasminát megkérdeztük a buvárkodási lehetőségekről, adott felszerelést és már mentünk is a szállás előtti partszakaszra. Mint a mesében, olyan színes halak úszkáltak körülöttünk mindenféle méretben: kék, sárga, fehér, rózsaszin, csikos, mintás, foltos, waaaaaa!!!!! :) És a korallzátony... Szines, hullámos, különféle formájú csodaszééép! Csak tátottuk a szánkat, még szerencse, hogy a pipa benne volt! :) Sajnos délben elkezdett szakadni, vagyis ömleni az eső, ugyhogy a nap további részében olvastunk és aludtunk a tengerre néző teraszunkon, valamint nagyon fikomat vacsoráztunk.

3. nap: az előző napi pihenés után már nagyon vártuk, hogy körbe búvárkodjuk a szigetet. Először átsétáltunk a sziget másik felére, ahol az első napon sok búvárt láttunk. Itt elég messzire elkellett menni a parttól, de nagyon nagy és színes halakattaláltunk, egy órát úszkáltunk, majd friss gyümölcs juice a parton. Amugy ezt elmondhatom, hogy általában búvárkodtunk, friss gyümölcslevet ittunk, jókat ettünk és sétáltunk a következő ilyen helyre. Minden nagyon olcsó, ugyhogy élveztük az életet. Elundultunk a szállás felé vissza, ahol láttuk, hogy hajókból kiszállnak búvárkodni, ott mi is bementünk körül nézni. Ezen a napon találtuk meg kedvenc helyünket. Olcsó az étterem, kilátás Gili Trawanganra és a búvárkodas is csodas, rengeteg hal, gyönyörü fehér korallerdő, és nyugalom. Hazafele még a szállásnál is merültünk, nekem ez a leggyönyörűbb hely, mert itt a korall neme gy szintben van, hanem hullámos, van hogy kiemelkedik, szóval olyan változatos és csodaszép.
Balival összehasonlítva, pedig ott is nagyon jókat ettünk, itt tényleg valami mennyei volt. Mindenhol, szerintem napi 4-6 friss gyümölcslevet ittunk, a sláger az ananász volt! És nagyon finomakat ettünk, ázsiait és európait egyaránt! :)

4. nap: átmentünk Lombokra, Senaru nevü faluba, hogy onnan 2 órát túrázva megnézzünk két óriás vizesést és fürödjünk is benne. De erről külön bejegyzésben irok majd.

5. nap: ezen a napon van szilveszter! :) Persze ezt sem nagyon éreztük, igy fürdőruhában és egész nap búvárkodva. D.e megnt búvárkodtunk a kedvenc helyünkön, aztán leszakadt az esö, ugyhogy olvastunk, pihentünk. D.u elmentünk sétálni, megnéztük a sziget közepén lévő sós tavat, valamint a madárparkot.
Szilveszter éjszakát nyári lenge ruhában a homokos tengerparton töltöttük a szállásunknál Jasmináékkal valamint pár másik emberrel, pl egy német-spanyol párral, akik egy 11 éves kisbabával vannak Gilin, és amugy 2 hónapot ázsiában telelnek.. Söröztünk meg a helyi alkoholt, arakot ittunk. Vacsorára barrakuda halat ettünk rizzsel, zöldséggel, fokhagymaszósszal és sültkrumplival! :) Éjfélkor a tüz körül koccintottunk, valamint a partról tüzijátékot néztünk. Szembe látszódott a sok tüzijáték Gili Airen, de nekünk isvolt saját tüzijátékunk. Selamat Tahun Barh 2013!!!!

6. nap: utolsó napunkat búvárkodással akartuk tölteni, és mivel még nem láttunk teknőst, én nagyon rá voltam erre a témára izgulva. Reggeli után átsétáltunk a sziget másik felére, és már merültünk is. És láss csodát: egy óriás teknőst találtunk a korallok között. Volt vagy egy méteres, csodaszép, lassan mozgott, próbált felmászni egy magasabb korallra, aztán úszott, kalimpált, ment a sodrással, wááá, annyira nagyon jó volt, én majd kiugrotta a börömből!!!!! :) Nagy örömünkben grillezett rákot ebédeltünk rizzsel, zöldséggel és homemade sültkrumplival. Megtaláltuk kedvenc italunkat, a kókusz juicet, amiből nyomban kettőt is elszürcstünk a parton punnyadva. Utána még visszafele pár helyen megálltunk, de elég erős hullámok voltak, de élveztük. Utolsó vacsoránk a kedvenc helyünkön, ismét nagyon finom volt.

7. nap: már csak a reggelünk volt, fél 11kor indult a hajónk vissza Balira. Fél 6 kor keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét, valamint kagylókat gyüjtsünk még a parton. Aztán nagyon szerettünk volna még egy utolsó utánit búvárkodni, szóval bementünk a vizbe, pedig nagy hullámok és nagyon sekély volt a viz. Láttunk pár szép halat, gyönyörü korallokat, de sajna engem nekivágott egy hullám egy korallnak, ami lenyúzta a combomat, ugyhogy mentünk is ki. Gyors pakolás, utolsó reggeli, bucsuzkodás, és séta a kikötőhöz. Ott még volt időnk, ugyhogy lombok hegyeit nézve elkortyoltunk egy Illy cappuccinot és egy kokusz juicet, majd szomorú búcsút vettünk Gili Meno szigetéről és felszálltunk a hajóra. Kis örömünk azért volt, hogy végre a sós viztől már viszkedő bőrünket és szinte rasztás hajunkat végre édes vizzel megmoshatjuk Ubudban, a következő állomásunkkon.

Bali 3 - Rafting, szörf és csajdélután

Sokat vaciláltunk, de végülaz utolsó Seminyakban töltött napunkra befizettünk egy rafting túrára, ami a sziget közepe fele található Telaga Waja folyón zajlott. Reggel 8ra jött értünk egy sofőr, aki még egy ausztrál csávót felvéve, elvitt minket a rafting kiindulópontjához,  ami 2 órára volt a mi szállásunktól, Seminyaktól.

A helyre érkezve vadregényes táj tárult elénk. Kaptunk reggeli teát, kávét, aztán felvettük a védőfelszereléseket: mentőmellény és sisak! :) Négyen ültünk egy gumicsónakban, és egy vezető irányította a hajót. Az elején nehézkesen indultunk, mert elég sekély volt a víz és sok volt a szikla, de talán bemelegítésnek jobb is volt így. Utána megindultunk gyorsabban, már mi is eveztünk, ütköztünk a falhoz, fennakadtunk sziklákon, ütköztünk másik csónakokkal, nagyokat röhögtünk. És mind ez a dzsunggel közepén!!!!! Körülöttünk pálmafák, zöldellő növények, csodás helyen jártunk csak ámultunk. A távolban rizsteraszok zöldelltek, vizesések csobogtak alá, szóval hihetetlen látvány és élmény volt ez az egész túra.

Félúton megálltunk egy nagyobb vizesésnél, ott csináltunk képeket. Elég sok raftingos csapat volt a folyón, de így is nagyon élveztük, jó volt a társaság, jó volt a raftingozás, és csodás volt a környezet.
A vége felé még egy 4 méteres nagy zuhatagon is lementünk, szeirntem mindkettőnknek az volt a legnagyobb élmény, ahogy lezuhogtunk és leérkeztünk, és wáááááá.

A végén rizstereaszok között szálltunk ki a csónakból, majd 300 lépcsőfokot mentünk felfele, ahol kaptunk ebédet, és megpihentünk. Ugyan 2 órás volt a rafting, de nagyon elfáradtunk, és nagyon nagy élmény volt. A csónakunkat leeresztve egy nő a fején hozta fel ezen a 300 lépcsőfokon, hát szegényem, nem volt könnyü, durva.

Mindketten egyetértettünk, hogy ez volt az eddigi legjobb, legizgalmasabb dolog a nyaralás alatt! :)

Visszaértünk a szállásra 3 körül, és akkor a Miki lement a partra szürfözni. Vagyis kipróbálni, tanulni! :) Engem ez annyira nem érdekelt, mármint, hogy kipróbáljam, úgyhogy én elmentem végre fodrászhoz. Még júniusban néztem ki ezt a helyet, hát most be is ültem. Megmosták a hajam, majd kaptam egy kis fejmasszázst, aztán hajrá, vágás. Egy lady boy vágta a hajam! :) De ügyes volt, nekem teccett az eredmény, jól elbeszélgettünk indonézül, meg kicsit angolul, jókat röhögtünk, és végül sikerült a hajam. Ezután elmentem egy batik boltba, ahol vettem magamnak végre batik ruhát, juhúúúúú! :) Aztán még beültem egy Illy kávéra a főutcán, ahol legutóbb Anyuval és Apuval ültem, itt búcsúzkodtunk! :(

Fél6 körül lementem a partra, még sétálgattam, csináltam képeket a szörfözőkről! :) Jó kis napunk volt, este még vacsora a parton, ugyan eső volt, majd pakolás, és másnap hajnalban indulás Gili Meno szigetére!!!! :)