Szombaton reggel fél 5-kor találkoztunk a cégnél, ott a bicikliket a céges biciklitartóra (20 kerékpár tárolására, szállítására alkalmas) feltettük, ami egy pick up hátuljára volt felerősítve. Az emberkék autóba ültek és már indultunk is Bogor irányában. Útközben 2-2 embert felvettünk, és végül elég kacifántos utakon, de 9 után megérkeztünk Cikidangba, ahonnan indultunk biciklivel. A csapattal tartott ismét Peter, a gyárigazgató, valamint managerek, vezetők, és termeléses dolgozók is. Összesen 16-an tekertünk, és 26an voltunk. Minden autóhoz volt sofőrünk a cégből, valamint volt két motoros segítőnk is. Szóval nagyon profik voltunk! :)
Az út elég kemény volt!!!! Dani azt mondta, hogy 67 km és nagyrészt sík, pár emelkedővel és a végén egy veszélyes lefelével. Szóval elindultunk tekerni, és iszonyat meleg volt. Aztán hát nem találtuk a sík utat! :) Nagyon kemény emelkedők és nagyon durva lefelék váltogatták egymást, de végig! :) Én nagyon élveztem, de a melegtől és a tűző naptól kicsit féltem, ugyhogy azért néha megálltunk. Mindenki nagyon élvezte az egész utat, végül a legvégéig csak 5-en jutottunk el kerékpáron, a többiek a pick up-ra tették a bicajukat. A teljes szakasz 40 km volt, de tényleg kemény, de élvezetes, és mindenki olyan erős már, nagyon szupi!
Tekerés után ebéd a tengerparton a csapattal, immár Pelabuhan ratu, a célpont. Lévén, hogy a tengerparton voltunk, a tengeri kaják, hal, rák, tintahal nagyon-nagyon finom volt! :) Talán még nem is ettem ennyire finom rákot, asam manis módra elkészítve, nyámiiii! :) Aztán fiatal kókuszt iszogattunk, pihentünk meg fotozkodtunk a parton.
Ezután a szállásra mentünk, ami hát hm.... érdekes volt! :) Ott a Peterrel 12 éves wiskyt iszogattunk, beszélgettünk, röhögtünk, majd a tengerparton a homokban fociztak a fiuk és megnéztük a naplementét.
A fürdés (nem nevezném zuhanyzásnak) indonéz módra volt, egy kis kannával merted magadra a hideg vizet! :) De ez még megszokható. Viszont a wc-vel már gondban voltam, lévén, hogy nem volt..... :)
A vacsora a szállás teraszán volt, hát mennyei finom. Az a hal és az egészben sütött csirke valami isteni finom, sztem nem ettem ilyen finomat mióta itt vagyok, pedig azért már kóstoltam ezt-azt. Aztán sörözgetés a tábortűznél (itt is van ilyen, mégha 30 fok is van), Dani gitározott és énekelt, sötétben sétálás a tengerparton és a hullámok hallgatása, majd elalvás egy gyékényen a csillagos ég alatt, miközben páran énekelnek.... Végül az éjszakát a kocsiban töltöttem, mert a a szálláson 2 szoba volt francia ággyal, amit a nagyon fáratd fiuk hamar elfoglaltak! :) De mindegy, túléltem, csak egy éjszaka volt! :)
Másnap reggel fél6kor napfelkelte nézése, sétálás a tengerparton, helyi csemegék kóstolása a parton. Reggeli nasi goreng (rizs) indonéz módra, majd kis semmittevés és indulás vissza. Az út hihetetlen huplis, dugóval megspékelve, wáááá.... végül 7 óra alatt értünk vissza Lippo Cikarangba, ahh.... igaz én nagyrészt aludtam, de akkoris. Közben ebédeltünk egy útszéli kajáldában (warung), ahol ugyan én kicsit tartottam, hogy na most ez nekem nem árt-e meg, de hát éhes voltam, és bevállaltam. Mie Ayam, de a legfnomabb eddig. Tésztaleves szerű kis csirka darabokkal meg húsgolyóval, de olyna jó íze volt, nyámiiii! :) És nem lett tőle bajom, szal szupi.
Elég hosszú volt ez a hétvége, de mindenki nagyon élvezte, és annyira jó helyen jártunk. Olyan rendes mindenki, imádok ezekkel a srácokkal bicajozni, időt tölteni! Remélem lesz még ilyen!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése