2014. szeptember 18., csütörtök

Gunung Papandayan

Egyik munkatársammal, akivel közösen dolgozom jelenleg egy nagy projecten, Sigittel kitaláltuk, hogy elmegyünk túrázni a hegyekbe! :) Csatlakozott hozzánk Louis, egy másik munkatárs, valamint Sigit barátnője, Nana. Így négyesben indultunk el autóval Lippo Cikarangból szombat délután. Bandungig én vezettem, majd indonéz tradicionális vacsora, és Sigit folytatta tovább a sötétben, immár nem autópályán. Elég durva itt nem autópályán menni, mindenki megy mindenfele.... Jobb volt, hogy ő vezetett, szerintem én sosem érkeztem volna oda. 

Az alap parkolórészig vezettünk, ami nem tudom milyen magasan lehetett, de az utolsó kilómétereket nagyon offroad módon tettük meg, és megérkezve este 11-kor olyan iszonyat hideg volt, hogy én minden ruhámat magamrahúztam és vedeltük a pálinkát. Még szerencse, hogy betettem az autóba pár emirateses takarót, így valahogyan átvészeltük az éjszakát az autóban négyen! :) 
Hajnali fél 6-kor kelés és már indultunk is a hegyre. Melegítésnek dobtunk egy forró teát cukorral, amiben annyi cukor volt, hogy feloldódás után is 1 cm cukorréteg volt a műanyag pohár alján. De hát kell az energia a hegyre! :)

Így nagy boldogan, szét fagyva vágtunk neki a hegynek, ahova én összes ruhámat magamon hagyva indultam el (dupla nadrág, 2 zokni, 5 réteg felső, sál és nyakmelegítő), míg Sigit egy szál szandálban mezítláb, valamint egy rövidujjú ingben! :)
A napfelkeltét pont elcsíptünk, a nap sugaraival próbáltunk kicsit átmelegedni, de nem igazán sikerült.
Kicsit feljebb menve, vulkanikus cuccok voltak, gőzölgött, füstőlt, bugyogott a víz. Elég kén szag volt, de fantasztikus látvány volt. 
Két óra mászás után elérkeztünk egy rétre, ami tele volt indonéz kempingezőkkel!!!! Ilyet álmomban sem képzeltem volna, több száz indonéz a jéghideg hegyen tölti a hétvégéjét!!!
Újabb két óra mászás után elérkeztünk az úticélunkhoz, a hegy tetején egy nagy rét tele edelweiss növénnyel. Gyönyörű látvány volt, bár nekem gyanús volt, hogy az osztrák edelweiss emlékezeteim szerint máshogyna néz ki. Később google segített, és valóban, ez itt a jávai edelweiss! :)
Jó indonéz módjára Indo mie-t, vagyis instant tészta levest ettünk a hegy tetején. Sigit tapasztalt túrázó, így hozott paraffint, kis lábast és már melegítettük is a vizet 2885 méter magason. 
Megebédeltünk, pihentünk kicsit, majd én még mindig 2 rétek nadrágban és 3 réteg felsőben, visszaindultunk lefele. A talaj annyira poros volt a száraz idő miatt, hogy csúsztunk-másztunk, és 5 óra kellett, hogy visszaérjünk az autóhoz. Így majdnem 11 órát töltöttünk a hegyen, de én nagyon élveztem. 
Az igazán kemény helyiek kisteherautóval mentek le a hegyről, mi inkább autóba szálltunk, és Sigit 3 órát, én autópályán 2 órát vezetve végül éjfélre hazaértünk Lippo Cikarangba!!! :)
Huhuuu, nagyon király hétége volt. Louis azt mondta ez volt élete első és utolsó ekkora túrázása, lépni nem birt, mire hazaértünk. Nana nagyon élveztex ugyan ő lassu volt, de ő volt a fotosunk is. Sigit és én nagyon iól birtuk, uól szórakoztunk.

2014. szeptember 17., szerda

Hongkongban minden van

Költözés a 7. emeletről a 22. emeletre. Ja, és másik szigetre is:
Jól megérdemelt reggeli:
The peak:
Stanley, az olasz tengerpart:
Luxus apartmanok:
Meghódítottam Hongkongot is:
Utolsó kép a reptéren, hiányozni fogsz Dödi!!! 

Hongkong mégtöbb

Shopping:
Park:
Miután Levi minden nap csokitortát akart nekem venni, végül ez lett a szülinapi desszertem:
Hongkong éjszaka és Mooncake festival: