A megújult Lippo Cikarang

Ugyan mindigis rohamos sebességgel fejlödött Lippo Cikarang, de azért mégis meg tudtam lepödni néhány dolgon. Például a semmi közepére felhúztak egy plázát, amiben jelenleg egy hiper-szuper mozi és egy óriás szupermarket van, de amugy a környékre tervezett apartmankomplexumot mutatja be.... Hát elég durva.... Belépve az épületbe azt hittem, hogy Dubaiban vagyok, minden csillogott-villogott....

1 éve az ide vezetö úton még tehenek járkáltak és tényleg teljesen üres volt minden. Most meg idevarázsolták Dubait.... Mindez 10 perc vezetésre a házamtól! :)

A Lippo Mall még mindig áll, de lefestették kivülröl:

A kedvenc boltom, a Farmers Market még mindig csudajó, isteni a mangó és a görögdinnye jelenleg:

Persze azért nem tökéletes minden, szerencsérre megvan az ázsia varázsa is Lippo Cikarangnak. Pl ez a motoros a "csomagtarton" visz egy becsomagolt vadi új pink biciklit:

Naplemente a lakóparkom elött:

Végre volt idöm és energiám a kedvenc ételemet elkészíteni, íme az isteni finom rakott krumplim: 

Elsö hetek újra Lippo Cikarangban

Elsö munkanapomon Puji vitt munkába, én azért kicsit izgatott voltam, hogy vajon milyen lesz visszatérni, milyen lesz a fogadtatás. 

Szeptember 1-jén reggel fél 9-kor már az új gyárigazgatóval, Abelardoval volt megbeszélésem. Hivatalosan ö is szeptember 1-jével dolgozik újra itt, de ö már pár hete megérkezett. Jót beszélgettünk, majd irány mindenkivel újra találkozni, majd bemutatkozni az új kollégáknak. Nagyon örült nekem mindenki, és jó volt látni, hogy bármerre mentem, mindenki mosolygott. Rengetegen azt kérdezték, hogy mikor megyünk újra bicajozni, mert bizony mióta én elmentem innen abbamaradt a tekerés! 

Munka terén egyböl beledobtak a mélyvízbe, lévén hogy egy nagyon fontos project már elkezdödött szükös határidövel, és nekem kicsit rendszerbe kellett szednem a teenedöket.... Ugyhogy már elsö nap keményen dolgoztam, mint Project Manager. :) Közben ment a bevezetö tréningem és még házat is kellett néznem. Szóval elsö két hetem  így telt: rengeteg munka, háznézés, majd este vacsora barátokkal, barátnökkel. :)

Ettem nasi goreng seafood-ot (helyi sült rizs tengerigyümölccsel) és ittam Teh Botol-t (helyi palackozott jázmin tea):

Ittam bubble tea-t:

Ettem sushit:

Meg még sok más finomságot sok mindenki mással, csak nem fotoztam le mindent! :) Autót két nap után kaptam a cégtöl, minden managernek jár, és pont ugyanazt az autót kaptam vissza, amit ezelött is használtam. Indulás a munkába:

Elsö hétvégén szombaton Pujiékkal mentünk Jakartába. Délben egy esküvöre voltunk hivatalosak, aminek a ceremonia részét már megtartották reggel szük családi körben, mi pedig a mindössze két óra hosszát tartó lagzira voltunk hivatalosak. Puji szerint ez egy kis esküvö, mert csak 1000 ember volt meghivva. Mindenki akkor megy, amikor akar, köszöntöd a párt majd eszel és hazamész. Mi vagy 40 percet töltöttünk ott... Hát ilyen egy indonéz esküvö. :) 

Ezután mozi, popcorn és shopping következett.

Megnéztem vagy 25 házat, különbözö lakóparkokban, és hát nem volt könnyü a választás, föleg, hogy fix összegem volt, és próbáltam nem nagyon túllépni ext. Végül egy ikeás cuccokkal berendezett kétszobás ház mellett döntöttem, amihez van egy nagy gardrób is, mintha nekem találták volna ki. :) Második héten szombaton költöztem, tehát majdnem 2 hetet töltöttem el a Pujiéknál a böröndjeimböl élve: 

Íme a házikóm az egyik legújabb lakóparkban:

Azt még nem tudom, hogy ennyi munka mellett hogyan lesz idöm és eröm takarítani és mindent rendben tartani, de majd csak belejövök. Még azért csinosítgatom, szigetelek, és apróságokkal még otthonosabbá teszem majd. Még szerencse, hogy 2014 októberében megnyílt az elsö Ikea Indonéziában, így könnyebb dolgom van jelenleg. 

Indonézia - második felvonás

Ugyan az elsö felvonás zárása a mai napig hiányzik a blogrol, ez igy is fog maradni.... De most elkezdödött a második felvonás, vagyis visszatértem a paradicsomba, Indonéziába. Keményen megdolgoztam azért, hogy visszajussak Ázsiába és a helyzet pont úgy hozta, hogy újra Lippo Cikarangba költözhetek vissza. Munkahely ugyanaz, pozició más, de a barátok már nagyon vártak!!! :) Az indulásra egyedül a körmeim voltak teljesen felkészülve, indonéz-magyar barátságot jelképezve: 

De kezdjük az elején! Szerzödésem szeptember 1-el kezdödött Indonéziában, Magyarországon augusztus 31-el fejezödött a mandátumom. És közben még Savaria Karnevál is volt. Ugyhogy augusztus 28 volt utolsó munkanapom Lukácsházán, és augusztus 30-an repültem, hogy még pont kiérjek idöben Indonéziába. A sok bucsuzkodás közepette bizony nem maradt idöm nagyon összepakolni, és két karneválozós éjszaka után vasárnap reggel, reptérre indulás elött két órával így nézett ki a szobám:

Volt még mit pakolni böven.... Miközben két óriási böröndöt telepakoltam, cuccaim egy része még kint volt, és a már bepakolt cuccok is nehezebbek voltak, mint a limit, ami pedig Emirates törzsutasként 42 kg volt..... Végül otthonról elindulva a két nagy böröndöm 53 kg volt.... Túl sok, ugyhogy a reptérig azon gondolkodtam, mi a nehéz, mit szórhatnék ki.... Reptérre érkezve újra pakolás, minden könyvet áttettem a kézipoggyászomba, kiszórtam jó pár dolgot, majd izgulva beálltam becsekkolni. Kézipoggyászomat anyuéknál hagytam, Kisöcsi segített a böröndöket felrakni a szalagra, végül 45 kg-ot simán becsekkoltam, ugyhogy meg is nyugodtam. Persze a kézipoggyászom volt vagy 15 kg, bicajos sisakom meg pluszba rácsatolva, na meg a retikülöm.... Könnyes bucsut vettem a családtól, majd elvesztem a bécsi reptéren.

Dubai átszállás a business launge-ban egész kellemesen telt: ananász, eper, bármit lehet enni és inni! :)

Jakartába érkezve csupa meglepetés volt minden. Repülöböl kiszállva megcsapott a reptér kellemes illata, teljesen tiszta volt, nagyon sokat változott egy év alatt. Kedves indonéz takarítónéni beinvitált a mosdóba, ahol újra pottyantós wc-be pisilhettem, én akkoris szeretem! :) Vizum ellenörzés 10 perc alatt letudva, és már a bevándorlási formanyomtatványt sem kell kitölteni. Böröndjeim hipp-hopp megérkeztek, lecibáltam öket valahogyan a szalagról, majd irány a kinti meleg. :) Puji barátnöm kiküldte elém a reptérre a soförjüket a hiper-szuper Alphard autójukkal. Odamentem a megbeszélt helyre, és már jött is a tütü, de a szegény 45 kg-os soför nehezen küzdötte be a böröndjeimet a kocsiba. Irány Lippo Cikarang! :)

Hétfö délután lévén nagy meglepetésre kevesebb, mint két óra alatt megérkeztem Pujiékhoz, akik már nagyon vártak, 11 hónap után találkoztunk újra. Pujival egymás nyakába borultunk, majd összepuszilgattam a gyerekeket (Chisha és Avtar), akik ugyan nagyon várták 'Aunty Sofie-t', de nagyon kis félénkek voltak az elején. Hát ez volt a megérkezésem-visszatérésem Lippo Cikarangba. Este én Pujival beszélgettem, míg a gyerekek kiterülve aludtak. 

Gunung Papandayan

Egyik munkatársammal, akivel közösen dolgozom jelenleg egy nagy projecten, Sigittel kitaláltuk, hogy elmegyünk túrázni a hegyekbe! :) Csatlakozott hozzánk Louis, egy másik munkatárs, valamint Sigit barátnője, Nana. Így négyesben indultunk el autóval Lippo Cikarangból szombat délután. Bandungig én vezettem, majd indonéz tradicionális vacsora, és Sigit folytatta tovább a sötétben, immár nem autópályán. Elég durva itt nem autópályán menni, mindenki megy mindenfele.... Jobb volt, hogy ő vezetett, szerintem én sosem érkeztem volna oda. 

Az alap parkolórészig vezettünk, ami nem tudom milyen magasan lehetett, de az utolsó kilómétereket nagyon offroad módon tettük meg, és megérkezve este 11-kor olyan iszonyat hideg volt, hogy én minden ruhámat magamrahúztam és vedeltük a pálinkát. Még szerencse, hogy betettem az autóba pár emirateses takarót, így valahogyan átvészeltük az éjszakát az autóban négyen! :) 

Hajnali fél 6-kor kelés és már indultunk is a hegyre. Melegítésnek dobtunk egy forró teát cukorral, amiben annyi cukor volt, hogy feloldódás után is 1 cm cukorréteg volt a műanyag pohár alján. De hát kell az energia a hegyre! :)

Így nagy boldogan, szét fagyva vágtunk neki a hegynek, ahova én összes ruhámat magamon hagyva indultam el (dupla nadrág, 2 zokni, 5 réteg felső, sál és nyakmelegítő), míg Sigit egy szál szandálban mezítláb, valamint egy rövidujjú ingben! :)

A napfelkeltét pont elcsíptünk, a nap sugaraival próbáltunk kicsit átmelegedni, de nem igazán sikerült.

Kicsit feljebb menve, vulkanikus cuccok voltak, gőzölgött, füstőlt, bugyogott a víz. Elég kén szag volt, de fantasztikus látvány volt. 

Két óra mászás után elérkeztünk egy rétre, ami tele volt indonéz kempingezőkkel!!!! Ilyet álmomban sem képzeltem volna, több száz indonéz a jéghideg hegyen tölti a hétvégéjét!!!

Újabb két óra mászás után elérkeztünk az úticélunkhoz, a hegy tetején egy nagy rét tele edelweiss növénnyel. Gyönyörű látvány volt, bár nekem gyanús volt, hogy az osztrák edelweiss emlékezeteim szerint máshogyna néz ki. Később google segített, és valóban, ez itt a jávai edelweiss! :)

Jó indonéz módjára Indo mie-t, vagyis instant tészta levest ettünk a hegy tetején. Sigit tapasztalt túrázó, így hozott paraffint, kis lábast és már melegítettük is a vizet 2885 méter magason. 

Megebédeltünk, pihentünk kicsit, majd én még mindig 2 rétek nadrágban és 3 réteg felsőben, visszaindultunk lefele. A talaj annyira poros volt a száraz idő miatt, hogy csúsztunk-másztunk, és 5 óra kellett, hogy visszaérjünk az autóhoz. Így majdnem 11 órát töltöttünk a hegyen, de én nagyon élveztem. 

Az igazán kemény helyiek kisteherautóval mentek le a hegyről, mi inkább autóba szálltunk, és Sigit 3 órát, én autópályán 2 órát vezetve végül éjfélre hazaértünk Lippo Cikarangba!!! :)

Huhuuu, nagyon király hétége volt. Louis azt mondta ez volt élete első és utolsó ekkora túrázása, lépni nem birt, mire hazaértünk. Nana nagyon élveztex ugyan ő lassu volt, de ő volt a fotosunk is. Sigit és én nagyon iól birtuk, uól szórakoztunk.

Hongkongban minden van

Költözés a 7. emeletről a 22. emeletre. Ja, és másik szigetre is:

Jól megérdemelt reggeli:

The peak:

Stanley, az olasz tengerpart:

Luxus apartmanok:

Meghódítottam Hongkongot is:

Utolsó kép a reptéren, hiányozni fogsz Dödi!!!