2013. június 30., vasárnap

Június 21. - Életem egyik legborzasztóbb napja

Június 21-én, pénteken reggel, amúgy sem túl jó passzban - mivel már 2 napja nem nagyon tudtam aludni - indultam el otthonról. Már gyanús volt, hogy dugó van a cégbe menet, és az amúgy 10 perces utat 30 perc alatt sikerült megtennem. A cégbe érve egy autót sem láttam, és a biztonsági őr a gyár mögé tessékelt, hogy ott parkoljak.... ajajj mondom, akkor itt nagy demonstráció lesz, akkor szokott ilyen lenni. A gyárépület mögött még az aszfalton leparkoltam, de szembe a többi autóval. Jött az itteni graduate srác, a David és tőle kérdeztem, hogy ő hol parkolt. Mondta a füves részen, menjek nyugodtan oda, van bőven hely. Gondoltam, akkor átállok oda... hát nem kellett volna, ugyisis mihelyst a füves részre értem láttam, hogy már valakit próbálnak a sárból kiszedni, és abban a pillanatban én is a sárban ragadtam..... 10 ember próbált kitolni, és 30 perc szenvedés után sikerült is....

Mondanom sem kell, mennyire elegem volt már akkor ebből a napból hát még ami utána jött.... végre nekiálltam dolgozni, de mivel új irodában vagyok és kilátok az utcára, láttam, hogy motorosok százai száguldoznak fel-alá zászlókkal. Közben a managereink ki-be járkáltak az épületbe, telefonáltak, hangosbemondóval összehívták a termelési vezetőket, majd pár ember ki is ment az épület elé, ezzel jelképezve, hogy egyetértenek a demonstrálókkal. Amugy a töntetés amiatt volt, mert emelni akarták a benzin árát, 108 forintról 156 forintra. Amugy ugye magyaroknak viccesen kevésnek tűnik, de ez 44 %-os emelés, ami bizony sok. Szóval végül leállították a cégben a termelést, minden embert kiküldtek a cég elé, a patkán ültek és vártak. Közben párszor többszáz motoros megállt a cégünk előtt, de mivel látták, hogy egyetértenek a mi munkásaink, ezrét mindig tovább mentek (tavaly volt, hogy motoros tört be a gyárba, és üvegeket törött....).

Én biztonságban éreztem magam a gyárban, és ha nem kellett volna aznap este a reptérre mennem, még jó eseménynek is tartottam volna, de igy..... Az egyik graduate sráccal, Georggal terveztünk egy vulkántúrát. Eleve el kellett halasztani egy hétvégével, mert dolgoznia kellett, aztán csütörtökön este irt nekem, hogy ő lázas, de talán jobban lesz péntekre. Szóval péntek d.u-ra terveztük az indulást a reptérre, de ilyen körülmények között nekem kétségeim voltak, hogy tudunk kijutni. Ő dolgozni sem jött pénteken, így kérdéses volt, hoyg egyáltalán tudunk-e menni.

Mindenki azt tanácsolta nekem, hogy mivel pénteken délkörül 1 órás nagy imádkozás van a muszlimoknak, tehát akkor felfüggesztik a demot, menjek haza, küldenek oda sofőrt és megpróbálhatok kijutni a reptérre, ugyan Jakartában is tüntetés volt. Közben Georg inkább elhalasztotta volna az utazást, de mivel előre szervezett utazásra mentünk, és ki volt már fizetve, én azért megpróbáltam volna most eljutni. Ugyhogy mindenki egyetértésében, és ugyan én jeleztem, hogy egyedül félek elindulni haza, ha nem biztonságos, de mondták menjek nyugodtan nem lesz baj, én elindultam a cégből haza.... Gyorsan kellett cselekedni, mert nem volt sok időm, közben az autóhoz rohanva próbáltam elérni a Georgot, hogy nemsokára indulnunk kell a reptérre.... nagyon izgultam basszus, tök para volt a helyzet....

Szóval elindultam, az út fele simán ment, mikor a nagy kereszteződésnél már el volt torlaszolva az út, nem tudtam egyenesen hazamenni.... ugyhogy balra fordulva gondoltam majd visszafordulok valahol..... kb 2 km után volt az első U-visszaforduló, de akkor én már láttam hogy ott dugó van végig... annyira vert a szivem, csak keresztül akartam jutni ezen az egészen, araszolva haladtam.... de egyre lassabban és egyszer csak megállt az egész forgalom, a nagy kereszteződéstől kb 50 méterre.... ahol a demonstráció középpontja volt, több ezer ember ott tüntetett.....

Én ennyire még soha nem féltem, de komolyan, ott ültem az autóban egyedül, fehér embert sehol nem láttam, és nagyon szeretem az indonézeket, de azért mégis fura érzésem volt, hogy most én egy kívülálló ott vagyok, és uristen mi fog történni.... mikor látták az emberek, hogy itt bizony megállt a forgalom, az autókból mindenki a demonstráció felé tartott, elmentek az autóm mellett.... én mozdulni nem mertem, közben írtam a Harlennek, a titkárnőnek, hogy ott ragadtam, mit csináljak.... aztán a körülöttem levő sofőrök elkezdtek az autóba benézegetni, látták, hogy fehér ember vagyok..... én annyira nagyon paráztam, és fogalmam sem volt mit csináljak.... Közben Georg hivott, hogy vár a hotel portáján, de mondtam én nem tudom mikor tudok hazaérni... aztán a  titkárnő mondta, hogy próbál értem küldeni valakit motorral, ha az autót valahol le tudom parkolni.

Végül egy óra után nem birtam tovább a kocsiban, és kiszálltam, elsétáltam oldalra. Az volt a szerencsém, hogy oldalt egy nagy füves terület volt, igy nem éreztem elszigetelve magam. Kicsit fújt a szél is, és ott kevesebb ember volt. De hallottam a hangszórókból, hogy rengeteg ember van ott, egy irodánál lakást próbáltak rámsózni, meg a telefonszámomat kérték, de nem adtam, tiszta para voltam..... de szép lassan megnyugodtam. Aztán küldtem képet, hogy hol vagyok, és vagy 3 óra ott dekkolás után a cégből egy csávó összeszedett motorral. De az sem volt könnyü, mert hivott telefonon, indonézül elmondtam mit látok, kb hol vagyok és végüls megtalált.... és hazavitt.... a kocsit meg otthagytam, majd valaki a cégből később összeszedi....

Hazaérve már várt egy sofőr, mondtam adjon nekem 10 percet, hogy lezuhanyozzak, és indulhatunk. Georgot hivtam, de mondta nincs jól, ő nem jön. Mondtam én megpróbálom, hátha..... Harlen mondta, hogy egy próbát megér, menjek csak, ne adjam fel! Ekkor már csak röhögtem az egészen, és kész voltam,  hogy ilyen nap nincsen....

Végül 4 óra alatt kiértem a reptérre, más irányból, más útvonalon, mint ahogyan szoktam, de megcsináltam.... annyira boldog voltam, hogy el sem hittem.... aztán a reptérre belépésnél egy csávó a szalagról leszedte az összes cuccom, majdnem ordítottam vele, hogy az az enyém.... de aztán csak röhögtem, hogy mi jöhet még.... de végül csak 1 órás késéssel indult a gépem, és éjfél után megérkeztem Surabayába, hogy aztán életem egyik legszebb helyeit lássam! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése