Kawah Ijen - Sulfur lake :)

Kb 6 órás autózás után megérkeztünk Ijen környékére, ahol még meg tudtuk nézni a naplementét, csodálkozhattunk a tökéletesen zöld erdőkben, valamint láttuk a kávéültetvényeket is! :) Aztán megérkeztünk a borzadály szállásunkra, hogy valami rossz is legyen a napban! :) Én már előre paráztam kicsit, mert mondták, hogy a 'hotel' tele van, így helyi házakban leszünk elszállásolva = homestay! Namármost, a helyi standard ismerve, nálam ez kiverte a biztosítékot! :) De megérkezve, örömmel közölték, hogy van szabad szoba, mert páran visszamondták! Örömöm hamar elszállt a szobát és főként a fürdőt meglátva! :) De hát ez hozzá tartozik, csak egy éjszaka, és végre vízszintesben alhatunk, szal gyors vacsora, zuhany abban az undorító helyiségben, wáááá, aztán alvás a szivacson vagy inkább a fagerendán! :)

Kelés hajnali 4-kor, gyors készülődés, fél5-kor reggeli. Mennyei reggeli: toast kenyér iszonyat sós helyi vajjal, csokireszelékkel a közepén, és egy főttojás! :) Néztünk nagyokat, meg próbáltunk nagyokat nyelve lejuttatni, hát kell az energia! :) Indulás is Ijen felé, 1 óra autóval, amjd pedig kezdődhet a mászás.

Kawah Ijen jelentése Ijen kráter (2368 m), ahol a kráterben egy sulfur lake (kénes tó) van, aminek csodálatos kékes zöldes színe van. Ebből a tóból tiszta ként lehet kinyerni, amelyet a tótól a hegyen át emberek hordanak le. Egy megrakott adag 60-80 kg körül van, hihetetlen teher....
Már az első métereken találkoztunk egy ilyen emberrel, aki éppen még csak felfele tartott az üres bambusz kosarával. Aztán jött szembe is egy bácsika, vidáman mosolyogva, miközben 70 kg nyomta a hátát már vagy 2 órája.... megállt, hogy fotózkodjunk vele, adtam neki 250 forintot, és annyira boldog volt! :)

Végül 2 órát másztunk felfele, elég kemény volt, még így súlyok nélkül is. Itt már azért kevesebb turista volt, mint Bromonál, de azért akadt. Mászás közben azért melegünk volt, végre, a táj csodálatosan lenyűgöző, olyan hegyek csúcsait láttuk, olyan zöld volt minden, hogy nem bírtunk betelni a látvánnyal.

A csúcsra érve nagy köd volt, vagy felhő, és iszonyatos kén szag, valamint süvített a szél. Elég csalódott voltam, hogy nem fogjuk látni a tavat! :( A túravezető bácsikánk mutatta, hogy ott van lent, de csak a felhőt láttuk, valamint az oldal olyan volt, mintha havas lett volna, de az már kén por volt. Vártunk-vártunk, a szél fújt, úgyhogy volt remény, hogy lássuk a csodát. És lám csodáááát!!!! :) Kitisztult az ég, és egyre tisztábban láttuk a tavat! Annyira csodálatos színe volt, kékes-zöldes-türkiszes, wáááá, csodááás. Én annyira izgatott voltam, hogy futottam is a fő kilátási helyre, ahonnan még szebb volt az egész. Gyorsan lőttem a képeket, kitudja, hogy még mennyi ideig lehet látni, annyira nagyon-nagyon gyönyörű volt!!!!!

Miután mindegyikünk a csúcson volt, láttuk hol jönnek fel a hordárok a tótól. Elvileg az az út már tilos turisták, azért páran lemerészkedtek, valamint mi is benéztük az utat, hát elég durva sziklás meredek volt. Ádámmal nagyon gondolkodtunk, hogy meg kéne csinálni, de aztán befelhősödött, szóval ha úgysem látunk semmit.... végül visszafordultunk, és persze 5 perc múlva kisütött a nap, de akár már nem fordultunk vissza. Rengeteg gyönyörű képet csináltunk, ámultunk, bámultunk, tényleg nem bírtunk betelni a látvánnyal.

Még a csúcshoz közel beszélgettem egy hordárral, aki éppen megpihent. Ilyenkor jó, hogy azért beszélek indonézül, jó infokat lehet megtudni. A csávó még új volt, csak 5 éve űzi az ipart, a társai már 20-30 éve csinálják. Péntek az ünnep, tehát heti 6 napot dolgoznak, napi egyszer vagy kétszer fordulnak. Szerinte ők tök egészségesek, isznak helyi gyógyitalt jamu (de nem biztos h igy kell irni), esznek és alszanak sokat, és így fittek. Ez jó sport nekik, úgy gondolják! És annyira boldogok, nem hittem el! :) Amugy a testük teljesen el van torzulva, olyan nyakizmuk van, meg nagyon durva. Egy orvoscsoport azért megvizsgálhatná őket....

Végül visszamásztunk a kiindulópontra, autóba ültünk és elindultunk vissza Surabaya irányába. Délben már majdnem éhen haltunk, de nem volt semmi normális hely,y végül Bondowoso városában ebédeltünk, onnan még vagy 5 óra a reptér. Én már aggódtam, hogy lekésem a repülőt, jó kis izgalmak megint, de simán elértem a gépemet, majd pedig vasárnap éjjel visszaérkeztem Lippo Cikarangba.
Nehezen indult a hétvége a pénteki nappal, de csodálatos helyeken jártam, tényleg életem egyik legszebb túrája volt, álom szééép!!!! :)