2013. február 17., vasárnap

Biciklizés a management egy részével :)

Megszakítva a kéthetes messzi bicajozásainkat, ezen a hétvégén is mentünk tekerni Bogor környékére, és ezúttal a cég vezetőségének egy része is velünk tartott. Jött velünk a gyárigazgató és felesége valamint a minőségi vezető is. Eddig is voltak managerek a csapatban: HR manager és Lean manager egy szemelyben, pipetta termelési manager, TPM vezető, psales manager. Szóval nem csak vezetők járnak biciklizni a csapattal, hanem karbantartók, gépkezelők is. Érdekesség, hogy egyik muszlim feleség is velünk tartott, aki nagyon ügyes volt, és fejfendővel a fején és arra sisakot húzva csinálta végig az egész napot a nagy meleg ellenére is.

Reggel 7-kor találkoztunk Sentulnál, és indult a 15 fős csapat egy vízeséshez ismét. Az út egyből felfelével indult, ami bemelegítes hiányában nem volt valami jó. De aztán belejöttünk, 13 km szinte végig emelkedő a vizesésig. Nagyon kemény volt, még a múltheti edzés ellenére is, jól szétszakadt a csapat. De mindig vártunk egymásra, megálltunk fotozni, hülyéskedtünk szóval nagyon jól eltöltöttük az időt. A gyárigazgatótól jól megkaptuk, hogy milyen útvonalat választottunk és hogy bolondok vagyunk! :) De csatlakoznak legközelebb is, azért teccett ám nekik, föleg a feleségének.

A vízeséshez végül lefele is kellett menni egy kicsit, köves úton. Mindenki mondogatta, hogy lassan, óvatosan. De hát mondom végre downhill, és én megindultam! :) Mindenki kiabált utánam, hogy 'slower Sophia' én meg röhögve élvezettel lementem. Mindenki mondta, hogy bolond vagyok, hát tudom! :)
De a biztosítékot akkor vertem ki mindenkinél, amikor ezen az úton fel is tekertem! :) Mindenki gyalogolt, és gyerekek tolták a bicajaikat 100 forintért. Én bezzeg feltekertem! Mondtak, hogy a termelési audit során a kártyára velem kapcsolatban azt írnák, hogy 'abnormális jelenség'! Ez vagyok Én! :)

A vízesés nagyon-nagyon király volt. Olyan ereje volt, hogy hihtetlen. A múlt heti esőzések miatt a vizesés elé kialakított medence tele volt sárral, amit a 6-8 év körüli gyerekek fa talicskákkal hordták ki, nagyon durva látvány volt. A vizeseshez közel menve én majdnem megfagytam, és váltásruha hiányában csak fotoztam a fiukat. Aztan addig fűztek, míg végül mondtam bemegyek, de csak térd fölöttig. Persze ők nagyon aranyosak voltak, és fröcsköltek mint állat, én meg sikitottam, ők meg röhögtek! :) De végülis mindegy volt, mert a visszafele úton úgy eláztunk mint még soha, ömlött az eső mint állat, szóval nyakig vizesen értünk vissza az autókhoz.

De mindenki ismét megcsinálta, kezdünk egyre többen lenni, mindenki egyre jobban birja. Ismét kisért minket motorral Bambang, aki nagyon lelkes és nagyon sokat segít nekünk, valamint a főnök autója kisért minket sofőrrel. Ezek utan már tervezik a céges egyenmezt valamint egyen biciklis nadrágot a csapatnak, izgatottan várjuk, hogy milyen lesz! :)

Üdvözletemet küldöm minden magyar kerékpárosnak, a magyar bicajos nadrágomban népszerűsítem itt a mountainbike-ozást. Más érzés itt a rizsföldek között és a dzsungelben tekerni, nagyon meleg van, de nagyon-nagyon élvezetes. Tervezem , hogy bérlek DH gépet, és a dzsungelben fogok DH-zni az indonézekkel! :) Ígérem beszámolok róla, de előbb jöjjön a száraz évszak.

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése