Bunaken szigete igazi búvárparadicsom, a világ legjobbjai közé tartozik. Mi csak pipával a felszínről búvárkodunk, de úgy is rengetek mindent lehet látni, mintha a National Geographicban néznénk valami dokumentumfilmet.
Vasárnap a szállás előtt mentünk búvárkodni, ahol d.e általában apály van, így nehézkes bejutni a korallzátonyig. Ebéd úgy van kialakítva, hogy minden vendég együtt eszik, így lehet ismerkedni. Mi ebéd alatt megismertük a német Andreast (47), akivel nekivágtunk d.u a tegernek. Ő már a korall zátonynál volt, mikor kiszólt nekünk, hogy fantasztikus. Mi ekkor még csak algát láttunk meg pár halat, tengeri csillagot. És akkor megérkeztünk a korall zátonyhoz, és valami csodálatos látvány tárult elénk. A nap sugarai bevilágították az óceánt, érintetlen korall és olyan színes halak, hogy elmondani nem tudom. A korall itt egy nagy fal, mélyen alábukik. Mi 10-20 méter szélesen láttuk a korall zátonyt, majdpedig a nagy kék mélységet, ahol a fal televan korallal, halak úszkálnak minden színben és méretben. Fantasztikus élmény volt.
Ennek a korall falnak a mentén haladtunk több száz métert, és nem tudtuk abbahagyni, csak mentünk és mentünk, nem bírtunk visszafordulni. Majdnem 2 órát a vízben voltunk, csodálatos volt!!! :)
Hétfőn reggel már korán hajóba pattantunk egy angol(50)-indonéz(30) párral, akik búvárkodni mentek, így csak keveset kellett fizetnünk, potyautasként. Egy olyan helyre mentünk, ahol vannak teknősök is, meg persze korall fal, rengeteg hal és a szokásos! :) Láttunk 6 nagy teknőst!!! :) Én annyira izgatott voltam, imádom őket. A para csak az volt, hogy mikor követtem őket mindig a korall faltól távolodtak be a mély óceán fele, ami néha para, hogy lenézve csak a nagy kék semmit látod. De megérte, annyira cukik voltak, volt amelyik kidugta a fejét is a felszínen! :)
Délben csatlakozott hozzák Bee (56) és férje (58), akik maláj-kínaiak és imádnak utazni. A nőci haláli, folyamatosan mesél az utazásairól, és minden apró részletre emlékszik, már európat és dél-amerikát is bejárta egyedül.
Este Bunaken foci meccset mentünk nézni a déli falvakba, egyik muszlim a másik keresztény. Először a fiuk játszottak, majd a lányok. A fiuk meccse alatt azzal voltunk elfoglalva, hogy mekkora szemétdomb van a focipálya mellett, valamit hogy a pályán a kecskék és csirkék szabad utat kaptak, senkit nem zavart, hogy a drágák össze-vissza rohangálnak! :) A lányok meccse már sokkal izgalmasabb volt, még hangos kommentálós aláfestés és hangos nevetés is tetézte a jókedvet. Végül a női meccs csak 15 percig tartott, mert menni kellett a muszlimoknak imádkozni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése