Bali, az álomsziget :)

Ismét Balin jártam! :) Ugyan úgy indultam, hogy átmegyek majd Lombokra, a Bali kistestvéreként emlegetett szigetre, de végül nagyon élveztem Balit, és annyi látnivaló és élmény van ott, hogy megunhatatlan! :)

Csak 4 napra mentem, egy hosszu hétvégét kihasználva, ja és két magyarral! :) Mint kiderült, egyikük DHzott régen, úgyhogy ismer az újságokból, kicsi a világ! :) 

Nagyon élveztük, elég tömény volt a hétvége, és mindenhova motorral mentünk. Voltunk raftingolni, jetskizni, hullámfürdőzni, parton naplementés vacsorázni, vásárolni. És nem utolsó sorban a Tanah lotnal, ami a kedvenc helyem, egy hindu templom a tengerben! :) 

Nagyon finomakat ettünk, szinte csak olasz kaja: paradicsomleves, saláta, lasagne, pizza, sültkrumpli,  mellé frissen facsart gyümölcs lé, vagy fiatal kókusz! :)

Szóval elég jó volt, bármikor visszamennék! :) 

Barátok messzeföldről

Mostanában nem irtam sokat a blogra, de elég elfoglalt voltam. Husvetkor ugye otthon voltam Magyarorszagon 10 napot, aztán nehéz volt újra visszarázódni, és sok volt a munka is, meg szombaton is dolgoztam egyszer. Aztán meg jött 2 graduate srác a cégbe 10 napra, és velük mentem szinte minden este vacsizni, sörözni vagy bulizni! :)

Amed mexikoi, Georg pedig német és jönnek júniusban is 2 hétre. Már most tervezzük az akkori utazásokat, nagyon várom őket! Egyik este bementünk Jakartaba iszogatni meg bulizni. Elkor tévedünk a SkyBarba, ami egy bár egy épület 56. emeletén! :) A kilátás gyönyörű volt egész Jakartára, a Ginger Mojito pedig isteni finom koktél volt. Ezután elmentünk bulizni egyet és végül hajnali 4-re értünk vissza Lippo Cikarangba. A társaságban mindenki más nemzetiségű volt (német, német-egyiptomi, mexikoi, francia, indonéz, indonéz-kinai és magyar) és persze én voltam egyedüli lány! :) Hát élni tudni kell! :)

Pelabuhan ratu - Naik sepeda

Szóval ismét mentünk tekerni a céges csapattal. Ezennel teljes hétvégére, ott alvósan a tengerpartra! :) A céges egyen mezünk is elkészült, úgyhogy nagyon szépek voltunk! :)

Szombaton reggel fél 5-kor találkoztunk a cégnél, ott a bicikliket a céges biciklitartóra (20 kerékpár tárolására, szállítására alkalmas) feltettük, ami egy pick up hátuljára volt felerősítve. Az emberkék autóba ültek és már indultunk is Bogor irányában. Útközben 2-2 embert felvettünk, és végül elég kacifántos utakon, de 9 után megérkeztünk Cikidangba, ahonnan indultunk biciklivel. A csapattal tartott ismét Peter, a gyárigazgató, valamint managerek, vezetők, és termeléses dolgozók is. Összesen 16-an tekertünk, és 26an voltunk. Minden autóhoz volt sofőrünk a cégből, valamint volt két motoros segítőnk is. Szóval nagyon profik voltunk! :)

Az út elég kemény volt!!!! Dani azt mondta, hogy 67 km és nagyrészt sík, pár emelkedővel és a végén egy veszélyes lefelével. Szóval elindultunk tekerni, és iszonyat meleg volt. Aztán hát nem találtuk a sík utat! :) Nagyon kemény emelkedők és nagyon durva lefelék váltogatták egymást, de végig! :) Én nagyon élveztem, de a melegtől és a tűző naptól kicsit féltem, ugyhogy azért néha megálltunk. Mindenki nagyon élvezte az egész utat, végül a legvégéig csak 5-en jutottunk el kerékpáron, a többiek a pick up-ra tették a bicajukat. A teljes szakasz 40 km volt, de tényleg kemény, de élvezetes, és mindenki olyan erős már, nagyon szupi!

Tekerés után ebéd a tengerparton a csapattal, immár Pelabuhan ratu, a célpont. Lévén, hogy a tengerparton voltunk, a tengeri kaják, hal, rák, tintahal nagyon-nagyon finom volt! :) Talán még nem is ettem ennyire finom rákot, asam manis módra elkészítve, nyámiiii! :) Aztán fiatal kókuszt iszogattunk, pihentünk meg fotozkodtunk a parton.

Ezután a szállásra mentünk, ami hát hm.... érdekes volt! :) Ott a Peterrel 12 éves wiskyt iszogattunk, beszélgettünk, röhögtünk, majd a tengerparton a homokban fociztak a fiuk és megnéztük a naplementét.
A fürdés (nem nevezném zuhanyzásnak) indonéz módra volt, egy kis kannával merted magadra a hideg vizet! :) De ez még megszokható. Viszont a wc-vel már gondban voltam, lévén, hogy nem volt..... :)
A vacsora a szállás teraszán volt, hát mennyei finom. Az a hal és az egészben sütött csirke valami isteni finom, sztem nem ettem ilyen finomat mióta itt vagyok, pedig azért már kóstoltam ezt-azt. Aztán sörözgetés a tábortűznél (itt is van ilyen, mégha 30 fok is van), Dani gitározott és énekelt, sötétben sétálás a tengerparton és a hullámok hallgatása, majd elalvás egy gyékényen a csillagos ég alatt, miközben páran énekelnek.... Végül az éjszakát a kocsiban töltöttem, mert a a szálláson 2 szoba volt francia ággyal, amit a nagyon fáratd fiuk hamar elfoglaltak! :) De mindegy, túléltem, csak egy éjszaka volt! :)

Másnap reggel fél6kor napfelkelte nézése, sétálás a tengerparton, helyi csemegék kóstolása a parton. Reggeli nasi goreng (rizs) indonéz módra, majd kis semmittevés és indulás vissza. Az út hihetetlen huplis, dugóval megspékelve, wáááá.... végül 7 óra alatt értünk vissza Lippo Cikarangba, ahh.... igaz én nagyrészt aludtam, de akkoris. Közben ebédeltünk egy útszéli kajáldában (warung), ahol ugyan én kicsit tartottam, hogy na most ez nekem nem árt-e meg, de hát éhes voltam, és bevállaltam. Mie Ayam, de a legfnomabb eddig. Tésztaleves szerű kis csirka darabokkal meg húsgolyóval, de olyna jó íze volt, nyámiiii! :) És nem lett tőle bajom, szal szupi.

Elég hosszú volt ez a hétvége, de mindenki nagyon élvezte, és annyira jó helyen jártunk. Olyan rendes mindenki, imádok ezekkel a srácokkal bicajozni, időt tölteni! Remélem lesz még ilyen!!!! :)

Az élet Lippo Cikarangban - 1

Arról még eddig nem írtam, hogy valójában hogyan is kerültem ide Indonéziába, és mit is csinálok valójában. Szóval! :)

Az úgy kezdődött, hogy..... elkezdtem dolgozni Lukácsházán a SCHOTT forma vitrum kft.-nél, mint International graduate (nemzetközi gyakornok), ami egy18 hónapos tréning programot jelent, melynek része 3 hónap külföldi kiküldetés. Mint gyakornok, először 7 hónapot töltöttem el Lukácsházán, ahol minden részlegen pár hetet eltöltve megtanultam a folyamatokat, mit csinálnak az ott dolgozók, így rálátást kapva az egész cég működésére. Közben párszor voltam Németországban, Mainzben tréningeken, valamint az évente megrendezett graduate meetingre, ahol a többi gyakornokkal töltöttünk el pár napot a világ minden részéről! :) Szóval a 7 hónap után kineveztek TPM vezetőnek 3 hónapra, valamint megváltozott a külföldi kiküldetésem helyszíne. :) Eredetileg a 3 hónapot Svájcban és Németországban töltöttem volna, de végül Indonéziába küldtek ki 3 hónapra! :)

Nagyon izgatott voltam az út előtt, mivel sosem repültem még ilyen messze, és még nem voltam Európán kívül. De Ázsia mindig is nagyon vonzott, úgyhogy nagyon-nagyon boldog voltam, hogy jöhetek.
A megérkezésem és az első hónapom egy katasztrófa volt!!!!! Gond volt a vizumommal, a szállásom kritikán aluli volt, valamint más volt minden!!!!És mint ahogy azt kell, egyből gyomorrontással kezdtem, szóval 1 hónap alatt vagy 4 kg-ot fogytam!

Aztán megváltozott minden!!!! :) Imádtam itt lenni, az emberek olyan kedvesek, mindig mosolyognak, nagyon közvetlenek, mindenben segítenek, mindig érdeklődnek Európáról, és ahh! Nem tudok konkrét indokot megfogalmazni, de úgy éreztem, én hosszabb időt szeretnék itt eltölteni. És ekkor elindítottam a lavinát! :) Beszéltem az itteni igazgatóval, hogy a programom után nem jöhetnék-e vissza..... nagy küzdelmek árán, de mivel nagyon ragaszkodtam, hogy márpedig én itt szeretnék dolgozni, végül elértem, amit akartam, és másfél éves szerződést kaptam ide, Lippo Cikarangba!!!! :) Közben a 3 hónapot meghosszabbították 4 hónapra, valamint visszajöttem egyszer 4 hétre nyelvet tanulni, és végül a szerződésemet novemberben kezdtem! Úgyhogy összesen eddig már több, mint 10 hónapot töltöttem el itt, Lippo Cikarangban! :)

Jelenleg a pozícióm megnevezése Lean Expert. Főként a termelés optimalizálásával, veszteségek csökkentésével és folyamatok hatékonyságával foglalkozok, együtt dolgozva a termeléses emberekkel, valamint

megosztva az otthon szerzett tapasztalataimat. Emellett a gyárigazgatótól kapok különféle projekteket, ami szintén a termeléssel kapcsolatos fejlesztésekhez kapcsolódik. Nagyon sokat tanulók Tonytól, a Lean Managertől, aki Indonéziában a legjobb Lean-es emberke, valamint a Lean csapat többi tagjától, főként Danitől, aki már 3 hónapot töltött Lukácsházán. Ehhez a sok tanuláshoz hozzá tartozik, hogy gyakran este 8-9-ig is a cégben vagyunk. De nagyon élvezem, sok az új info, mindenki kérdez, beszélgetünk, együtt dolgozunk. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem igazi barátok, gyakran elmegyünk vacsorázni, és persze mindenki jön biciklizni is 7végenként. Szóval általában 9-10 órákat dolgozom, de gyakran még ennél is többit, de mindig jó hangulatban telik el a nap, így érdemes bent maradni.

Furcsaságok 1. - Fehér ember más

Arra gondoltam, hogy megpróbálom bemutatni az itteni különlegességeket, furcsaságokat. Ugyan az itt töltött eddigi 9 hónap után számomra már sok dolog természetes, ami amúgy megdöbbentő volt az elején, szóval azért gondolkodva, de próbálom összeszedni ezeket az eltéréseket, furcsaságokat.

Ugye az ázsiai emberek máshogyan néznek ki, mint mondjuk egy európai. Mindenkinek sötét színű a szeme, és a hajuk is fekete, főként egyenes szálú. Ezzel ellentétben én más vagyok! :) Nemrég tették szóvá, hogy jéééé nekem nem sötét a szemem, és nem szimplán egyszínű, hanem olyan kékes zöldes, és hát ez hogy lehetséges. Az még csak oké, hogy nem sötét, de mi az, hogy nem lehet eldönteni a szemem színét! :) 

A másik a hajam. Mindig azt mondják, hogy szőke vagyok, aminek én nem örülök, ugye tudjuk a szőke nős vicceket.... itt ilyeneket nem ismernek, és hát mindig mondom, hogy világos barna! :) Meg ugye amugyis tépett a hajam, szóval számukra ez olyan, mintha összevissza állna a hajam, és jókat röhögnek rajta. De a csajoknak is nagyon bejön a hajam, többen kérdezték már, hogy hol vágattam, mert ők is ilyet szeretnének. Sajna az ő egyenes szálú hajukból ilyen nehezen lesz, de valami hasonló sikerült nekik is, és nagyon örülnek neki! :)

Pár napja történt, hogy egy workshopon a csapattal lementünk a termelésbe (ez gyakran megesik, de most figyeltek fel rám)! Ugye a termelésben van vagy 50 fok, és pá órát eltöltöttünk ott, mire én kimelegedtem. Nagy meglepetésükre iros lett az arcom, és ezzel ők nem tudtak mit kezdeni! Mosolyogva kérdezték, hogy de hát miért ilyen piros az arcom, és mi történt? Mondom hát meleg volt, és ezért ilyen lett! :) Kérdezték mennyi idő alatt múlik el, és hogy fáj-e! Jókat mosolyogtam, és mondtam, majd ha lehül a szervezetem, akkor elmúlik. De annyira néztek, mintha nem tudom mi történt volna. De ugye az ő bőrük nem tud piros lenni, ilyen jelenséget egymáson sosem látnak, szóval jót csodálkoztak meg mosolyogtak rajtam! :)

Azt már régóta tudták, hogy mikor megyünk biciklizni, én kenem magamat gyakran napozókrémmel, mert hogy leégek. Ez csak nem rég derült ki, hogy nem tudják mit is jelent valójában, hogy leégés. Mondták, hogy  most ne kenjem be magam, és akkor olyan barna leszek mint ők! Jót mosolyogtam, és mondtam, hogy sajnos én leégek, és akkor piros lesz a bőröm. Erre nagyot csodálkoztak, és mondták, hogy de hát akkor majd elmúlik pár óra alatt, és ennyi. Hát mondom sajnos neeem, ez hosszabb folyamat és fáj is, aztán meg lehámlik a bőröm. Huh, ezen nagyon megijedtek, hogy mi az, hogy lehámlik a bőröm, és akkor az egész testemről, és akkor mi lesz a helyen????? :) Jót röhögtem, és elmondtam, hogy ott hámlik le, ahol leégek, és kb 2 hetes folyamat, hát nagyon megrettentek, és mondták kenjem csak magam rendesen, nehogy baj legyen. Náluk ilyen jelenség sincs, ők nem hámlanak, csak még barnábbak lesznek.

Mindig jól elszórakozunk, mindig van valami meglepő újdonság, amiken jókat mosolyog mindkét fél! :)

Biciklizés a management egy részével :)

Megszakítva a kéthetes messzi bicajozásainkat, ezen a hétvégén is mentünk tekerni Bogor környékére, és ezúttal a cég vezetőségének egy része is velünk tartott. Jött velünk a gyárigazgató és felesége valamint a minőségi vezető is. Eddig is voltak managerek a csapatban: HR manager és Lean manager egy szemelyben, pipetta termelési manager, TPM vezető, psales manager. Szóval nem csak vezetők járnak biciklizni a csapattal, hanem karbantartók, gépkezelők is. Érdekesség, hogy egyik muszlim feleség is velünk tartott, aki nagyon ügyes volt, és fejfendővel a fején és arra sisakot húzva csinálta végig az egész napot a nagy meleg ellenére is.

Reggel 7-kor találkoztunk Sentulnál, és indult a 15 fős csapat egy vízeséshez ismét. Az út egyből felfelével indult, ami bemelegítes hiányában nem volt valami jó. De aztán belejöttünk, 13 km szinte végig emelkedő a vizesésig. Nagyon kemény volt, még a múltheti edzés ellenére is, jól szétszakadt a csapat. De mindig vártunk egymásra, megálltunk fotozni, hülyéskedtünk szóval nagyon jól eltöltöttük az időt. A gyárigazgatótól jól megkaptuk, hogy milyen útvonalat választottunk és hogy bolondok vagyunk! :) De csatlakoznak legközelebb is, azért teccett ám nekik, föleg a feleségének.

A vízeséshez végül lefele is kellett menni egy kicsit, köves úton. Mindenki mondogatta, hogy lassan, óvatosan. De hát mondom végre downhill, és én megindultam! :) Mindenki kiabált utánam, hogy 'slower Sophia' én meg röhögve élvezettel lementem. Mindenki mondta, hogy bolond vagyok, hát tudom! :)
De a biztosítékot akkor vertem ki mindenkinél, amikor ezen az úton fel is tekertem! :) Mindenki gyalogolt, és gyerekek tolták a bicajaikat 100 forintért. Én bezzeg feltekertem! Mondtak, hogy a termelési audit során a kártyára velem kapcsolatban azt írnák, hogy 'abnormális jelenség'! Ez vagyok Én! :)

A vízesés nagyon-nagyon király volt. Olyan ereje volt, hogy hihtetlen. A múlt heti esőzések miatt a vizesés elé kialakított medence tele volt sárral, amit a 6-8 év körüli gyerekek fa talicskákkal hordták ki, nagyon durva látvány volt. A vizeseshez közel menve én majdnem megfagytam, és váltásruha hiányában csak fotoztam a fiukat. Aztan addig fűztek, míg végül mondtam bemegyek, de csak térd fölöttig. Persze ők nagyon aranyosak voltak, és fröcsköltek mint állat, én meg sikitottam, ők meg röhögtek! :) De végülis mindegy volt, mert a visszafele úton úgy eláztunk mint még soha, ömlött az eső mint állat, szóval nyakig vizesen értünk vissza az autókhoz.

De mindenki ismét megcsinálta, kezdünk egyre többen lenni, mindenki egyre jobban birja. Ismét kisért minket motorral Bambang, aki nagyon lelkes és nagyon sokat segít nekünk, valamint a főnök autója kisért minket sofőrrel. Ezek utan már tervezik a céges egyenmezt valamint egyen biciklis nadrágot a csapatnak, izgatottan várjuk, hogy milyen lesz! :)

Üdvözletemet küldöm minden magyar kerékpárosnak, a magyar bicajos nadrágomban népszerűsítem itt a mountainbike-ozást. Más érzés itt a rizsföldek között és a dzsungelben tekerni, nagyon meleg van, de nagyon-nagyon élvezetes. Tervezem , hogy bérlek DH gépet, és a dzsungelben fogok DH-zni az indonézekkel! :) Ígérem beszámolok róla, de előbb jöjjön a száraz évszak.

Gunung Bunder - Naik sepeda

Ismét tekerni mentünk Bogor környékére. Most Bogorban találkoztunk korán reggel, és nagy meglepetésre fél órával korábban érkeztünk, mint a megbeszélt időpont, köszi Dwi! :) Reggel 5 körül találkoztunk a cégnél, bicikli pakolás és másfél óra autózás! Aztán mindenki nyomott reggelire egy 'bubur ayam'-ot, ami olyasmi mint a tejberizs, csak nem édes és csirkével meg chipssem eszik, reggel fél 7-kor. Én inkább kihagytam, elég volt e reggeli müzlim, ami még otthonról van! :)
Szóval időben nekiindultunk, jelenleg 14-en. A táv 40 km volt, eslőfele szinte csakfelfele! :) Rendesen megtépázta a csapatot, páran az autóban kötöttek ki, még szerencse hogy megint volt sofőr, aki követett minket. Motoros segítségünk is volt, Bangbang jött ismét velünk, aki nagyon nagy segítségünkre volt a kommunikálásban. Ismét nem egyedüli lány voltam, aminek nagyon örültem, és Dyah nagyon ügyes. Nagyon meleg volt, én nem tudom mi törtét, hiszen a hegyekben voltunk, ahol elvielg hideg van. De a helyiek is kivoltak a melegtől, legalább nem csak én! :)

Három szakaszra osztottuk a távot: első csak felfele, második hullámos, de durva meredek felfele és lefele is, harmadik pedig ismét csak felfele. Közben tartottunk pihenőket, mindig összevártuk egymást meg ittunk valami hideget, és jókat röhögtünk. Nagyon jó a társaság, mindig vannak újak is. A fő csapat (Dani, Dwi, Tony és Én) versenye most zárult! :) Az első két alkalommal, még csak 4en votlunk, ezért ez a fő csapat, és minden alkalommal pontokat kaptunk, ha valaki tolta a biciklit felfele, az kevesebb pont. A héten még nagy alkudozások mentek, hogy nekem mennyire csökkentsék le a ponjaimat, hogy legyen esélyük utolérni, de hát hiába. Mindenki teljesített minden szakaszt!!!!! Annyira ügyesek a többiek is, és tökre hálásak, hogy elkezdtünk biciklizni, és hogy mindig megyünk, annyira jó! :) Jövő hétvégén már a gyárigazgató is jön velünk. Annyira népszerű a kerékpározásunk, hogy mindenki erről beszél a cégben és egyre többen csatlakoznak.

A táj ismét hihetetlenül zöld és gyönyörű volt. Én csak ámultam minden irányba! :) A falvak, amiket kereszteztünk nagyon más volt, mint az eddigi túráink során, sok új dolgot láttam. Azért hiheetlen, ahogy az emberek itt élnek, annyira más. De van áram, van TV és sztem net is van, soakt tudnak a világról. De mégis nekem fura, a hegyen a dzsungelben élnek, mindent hasznosítanak, ami találnak, és a gyümölcsöt, amit találnak a dzsungelben eladják, és ebből lesz pénzük. Főként motorral járkálnak, vagy ankot kisbusszal. Láttam egy csávót többször is, aki egy csomo felfújt lufival járja a falvakat, hogy eladja a gyerekeknek, annyira viccesen nézett ki! :) Aztán itt van iskola szombaton az állami muszlim iskolákban. D.u a gyerekek az utca szélén sétálnak együtt haza, mindenki egyenruhában. Lányok hosszu szoknyában, fiuk nadrágban, annyira aranyosak. És beszélgetnek hazafele, meg játszanak, meg olyan szabadak, boldogok.

A végcél ismét egy vízesés volt. Ez most nem volt olyan nagy, de több volt egymás mellett. Csináltunk jó képeket, aztán elkezdett esni az eső kicsit. Visszafele lefelével kezdtünk, aztán a felfelét megoldottuk máshogyan, már nem birtunk volna felfele tekerni. Béreltunk két ankot kisbuszt, ami amugy itt tömegközlekedési eszköz. Nagyon kicsi busz, nyitott ajtóval! :) Bepakoltuk a bicikliket és beültünk a biciklik közé vagy volt aki az ajtóban lógott, és igy mentunk kb 10 kmet. Probáltam csinálni képeket, de elégge rossz minőségű volt az út, néha egyesben alig tudunk felmenni a meredek emelkedőkön! Nagyon vicces volt, végül megérkeztünk a kívánt helyre, ahol kipakoltunk, összeszeretük a bicikliket és folytattuk az utat lefele. Dani ment elől és szerintem elég veszelyes volt, hogy néha a motorosokat és az ankotokat kerülgettük, közben buckás volt az út, de nagyon-nagyon-nagyon élveztem, és mindenki és jajj nagyon jóóó volt!!!!!! :)
Végül visszaértünk az autókhoz, bepakoltunk, elementünk még Bogorban vacsorázni, majd fél 10-re hazaértünk Lippo Cikarangba! :)