Lippo Cikarangból fél 6-kor indultunk autóval Bogor irányába (közben még beugrottunk a cégbe egy alkatrésszel, igy megmentve a termelést), majd 7-kor érkezés a találkozópontra, bicikli összeszerelés és reggeli. Ugyan én már túl voltam a reggeli müzlimen, de mivel itt nagyon fontos az evés, és múltkor is megszóltak, hogy miért nem eszek reggelire!!!! rizst, hát most ettem. Tipikus indonéz reggeli a Nasi Uduk, ami kókusztejben főtt rizs, kis tészta, apritott szojabab és rántott szójabab (tempe). Mindez papirzacsiba csomagolva, és nem szeretném tudni, hogy hogyan néz ki az a hely, ahol vették! :) Nagyon finom volt, majdnem mindent megettem az út patkán ülve, nagyon feelinges volt. Viszont én ettől a sok rizstől igy reggel 7 körül eléggé tele lettem, kicsit nehezen indult a tekerés.
Ismét egy motoros kísért minket, valamint egy autó sofőrrel, hogy a gyengébbek beszállhassanak, ha elég nekik a szenvedésből! :) Összességében nem volt messze ahova indultunk, azonban a meredek felfelékkel és amugyis hullámzó, nehézkes, gödrös útszakaszok már az elején megtépázták a mezőnyt. Én nagyon élveztem ezt a részt, szinte olyan volt, mintha egy erdei úton tekernénk, nyakig sárosak voltunk, de nagyon jóvolt. Az első pihenő után kezdődött az igazi durva felfelé és a gyönyörű táj! :) A felfelékben egyenletesen haladva, nagyon jól haladok, Dani mindig mondja is, hogy ez hihetetlen és még csak nem is lihegek! :) Most gondom volt a váltómmal, ledobta a láncot kétszer is, de hát megálltam, visszadobtam és már mentem is tovább és előztem az embereket! :)
Találkoztunk indonéz DH-sokkal!!!! :) Én annyira megörültem nekik, hogy gyorsan csináltam fényképet is. Gyakran járnak erra környékre, most az esős évszak lévén kicsit csúszós a pálya. És mint otthon, kis platós kocsi viszik fel őket. Megkérdeztem, és van lehetőség bicikli bérlésére, úgyhogy elhatároztam, hogy egyszer fogok Indonéziában a dzsungelben downhillezni!!!! :)
Nagyon szép napos időnk volt, kentem is magamat napozókrémmel rendesen. Itt ha 30-as krémmel bekenem magam még akkor is le tudok égni pirosra, annyira erős a nap.
Végül felértünk ahova indultunk, egy melegvizes fürdőhöz, ahol a társaság egy része már nagyon kivolt. Azt mondták van egy vizesés 3 km-re, de hát ugye ki bir addig eltekerni. Én szerettem volna, ezért elindultam az egyik sráccal. Nagyon meredek felfele, aztán még meredekebb lefele. Kis falvakat kereszteztünk a dzsungel közepén, ahonnan ez emberek max robogóval mehetnek ki. Mindenfele banán, rambután, kókusz, mango fa és a többi, rizsföldek és magas hegycsúcsok látványa a messzeségben. Én meg is álltam képeket csinálni, majd jött a motoros, hogy várjunk, jönnek a többiek is. Egy ilyes kis faluban a dzsungel közepén vártunk 1 órát. Néztem, hogy az emberek hogyan töltik az idejüket, és hát hihetetlen. Csak nőket láttam és gyerekeket. Fekszenek a teraszon, mosolyognak, cseverésznek, csokit esznek, néha átsétálnak egy másik házhoz mezitláb, ha jön egy motoros árus, akkor hajbavalókat válogatnak. A gyerekek kis csoportokban sétálnak (itt senki nem fut vagy siet) a dzsungelben és a házak között, egy kislány pink hercegnőruhában mezitláb sétált a tyukok és a szemét között, egy másik csak úgy a koszos kezével pucolta a főtt tojást, és amerre ment oda szórta a héját. És mindeközben süt a nap, száradnak a ruhák a háztetőn, szárad a rizs az utcára terített vásznakon, gyönyörű a kilátás a rizsföldekre, és mindenki boldog és nyugodt. Nagyon érdekes volt ez a várakozás, éleztem!!!! :)
Szóval miután megérkezett a csapat indultunk tobább a meredek lejtőn, hihetetlen kilátás, én meg is álltam fotózkodni. Nagyon élvezte mindenki ezt a szakaszt, gurulás, nézegetés, fényképezés és nevetés, ez az igazi jó tekerés.
Összességében 27 km-t mentünk, de a társaság szerint nagyon fárasztó volt (nekem a multkori durvább volt), de mindenki jól érezte magát. A végén még egy közös ebéd, majd indulás haza. Végül d.u 5re értem haza, jó kis nap volt. Ismét többet megtudtam az indonéz kultúráról és szokásokról, imádom az indonéz embereket és ezt az országot!!!! :)
Brutális helyeken jársz! Pozitív értelemben persze! Adtál pár úti célt az életemnek :)
VálaszTörlés