2013. január 15., kedd

Majdnem Jatiluhur - naik sepeda

Szombaton ismét tekerni mentünk, a karácsonyi nyaralás után először. Én eléggé leeresztettem a nyaralás alatt, hiába búvárkodunk meg túráztunk, azért a tengerparton való döglés volt túlsúlyban, és ezt meg is éreztem a formámon.
Ezúttal nagy céges szervezkedés közepette 14-en mentünk tekerni, mindenki a cégből! :) Egyre nagyobb a megmozdulás, mindenki csatlakozni akar hozzánk, még a német gyárigazgató is gondolkozik, hogy elhozza a bicaját Németországból.
Szóval szombaton reggel 6kor indultunk, majd találkoztunk a többiekkel egy céges kollégákkal sűrűn lakott helyen, akik reggelivel és nagy mosollyal vártak minket. Első csoportképeket még frissen elsütöttük, majd nekivágtunk a 60 km-esre tervezett túránknak. Első 15 km kicsit forgalmas úton ment, de aztán egyre ritkábban jött autó. Rizsföldeket szeltünk keresztül, miközben olyan hegycsúcsokra volt rálátás, amilyeneket életemben nem láttam, és esős évszak lévén olyan zöld minden, hogy az valami hihetetlen! :) Szóval ilyen kemény körülmények között szenvedtük végig a napot, és hihetetlenül élveztük!!!!! :) Mikor megálltunk egy-egy pihenőre, akkor a fárol ehettük ingyen a helyi gyümölcsöket, pl rambutan. A hegyesebb részhez érve sajnos vagy nem sajnos, de irányt tévesztettünk, így végül nem a célállomásra, Jatiluhurba mentünk, hanem egy vízeséshez! :)
A helyesebb, emelekedös részhez érve kicsit megtört a társaság, páran nekiálltak görcsölni, ugyhogy nagy pihenőt tartottak. Én tartottam az első csapattal, ahol végül csak 3an maradtunk. A csúcsfele tartva gyönyörű látvány volt a dzsungelt keresztezni, miközben az út két oldalán gyümölcsfák roskadoztak: banán, durian, rambutan, jackfruit.....waaaaa, nagyon joooo volt! :) A csúcsnak azt mondanám, ahol végül nem tudtunk tobább menni biciklivel, mivel nagyon köves volt már az út, és az eső is elkezdett esni. A csapatot itt összevártuk, és ugye ez azt jelenti, hogy mindenki fel tudott tekerni!!!!!! :) itt hagytuk a bicajokat, meg parkolojegyet is kaptunk minden bicajra, majd elkezdtünk felesétálni a vízeséshez, ami jo 40-50 perc sétára volt, miközben néha ömlött az eső.
A vízesés 50 métrr magas volt, és óriás sziklák voltak körülötte, nagyon-nagyon teccett mindenkinek, megcsináltuk!!!! :) Csináltunk rengeteg fotot, majd páran bementek fürdeni, én térdig merültem csak, jó hideg volt a víz! Visszafele uton leszakadt az ég, majd a bicajokhoz érve kicsit vártunk, hátha jobb lesz a helyzet. Ekkor banánt falatozva egy bébi skorpió mászott a kezemre, de megmentettek tőle! :) Majd ezeket az aranyos szavakat kaptam a cég munkavédelmi vezetőjétől: talán elfelejtetted, hogy a dzsungelban vagy??? :) jót röhögtem, mert hát hogyan kell a dzsungelban viselkedni, és mire is figyeljek oda??? De a lényeg, hogy nagyon vigyáznak rám, mindig figyelnek és óvnak az úton is tekerés közben (már ha birják velem a tempot). Mert ugye csak fiuk voltak, és csak indonézek, ugyhogy mint egyetlen lányt és fehér embert, nagy becsben tartanak, minden bicajos megnéz a környéken, és kérdezik a többieket, hogy honnan szedtek össze! :)
Végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk az esőben lefele! Végre downhill, ugyhogy én megengedem neki, egyik srácot követve, mi érünk le leghamarabb, majd egy városkába érve összevárubk mindenkit. 60 km tekerés és másfél órás túrázás után végül kisteherautót bérlünk, hogy visszajussunk a kiindulóponthoz. 5 perc és két próbálkozás kell ahhoz, hogy egy kisteherauto visszavigyen minket es a bicajokat a reggeli találkozóhelyre. A teherauto platojára feltettük a bicajokat, majd mind a platon utazga másfél óra múlva, kicsit átfázva, de nagyon jól szórakozva este 7kor megérkezünk, ahol már forró teával várnank minket.
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk, de gyönyörű helyeken jártunk. A társaság hihetetlen jó, vannak managerek, vezetők, műszakvezetők, karbantartó és még gépkezelő is, ugyhogy nagyon vegyes a csapat, és tudom az indonézt is használni!!!
Már tervezzük a következő túrát, a cégben mindenki erről beszél, hogy mi történt ezen a hétvégén, ugyhogy szerintem következő alkalommal még többen leszünk! :)















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése