Hongkong - 2. nap

Szombaton sem lazsáltunk sokáig, már 10-kor úton voltunk. A napot Levi kedvenc reggeliző helyén kezdtük, ahol mézes toast bundáskenyeret ettünk, yummiii! :) Egy ilyen kalóriabomba után nekivágtunk vásárolni. 

Utunk során villamosoztunk, ami szintén emeletes, jupiii! :) Ez nagyon tetszett, felül ablakok nyitva, lobog a hajad és tökre jó a kilátás. Nagy meglepetésünkre magyar turistákba botlottunk, akik megjárták kínát és tök jófejek voltak. Kicsit meglepődtek, hogy mi merre dolgozunk, de nagyon jót beszélgettünk.

Délután 3 körül kiültünk a Viktória Parkba a fűbe kávézni és pihenni egyet, na jó csak fél órára. Nagyon jó volt, ez hiányzik indonéziából, iszonyat élveztük. Közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd folytattuk a napunkat.

Hazamentünk lepakolni, gyors vacsora (dumpling), majd irány az éjszakai Temple Street-i piac majd a Ladies market. 

Huh volt rengeteg ember, tele túristákkal, de már kezd elegünk lenni a piacokból, macera alkudozni és sokszor nagyon erőszakosak. De azért polyén volt, élvezdektünk kicsit. 

Mivel még mindig volt olyan dolog, amit feltétlenül látnom kellett, ezért elmentünk az elitnegyed szabadtéri szórakozóhelyére. Na ez már valami! :) A hegyoldalban pár szűk utcácska ki van nevezve bulihelynek, nyitott kocsmák, mindenhol jó zene, emberek az utcán isznak, és szuper a hangulat. Itt csak körülnéztünk kicsit, és végül éjfél után hazaestünk.

Hongkong - 1. nap

Három napot töltöttem Levinél Hongkongban. Ő most itt dolgozik már két hónapja, de hosszabb távon marad. Végre ismerős helyen voltunk, nem kellett szálláson gondolkozni, és hogy mit is lehetne megnézni. Levi ismerte az utat minden helyre, ahova menni akartunk, így még gyorsabban tudtunk rohanni egyik helyről a másikra, jeee! :) 

Átjutni az útlevélellenőrzésen végre nagyon könnyü volt. Levi vett nekem Octopus kártyát, ami jó tömegközlekedésre valamint egy érintéssel bárhol lehet vele fizetni, hihetetlen gyors, ezért kb sehol nem kell várni, tökéletesen működik minden. Elmentünk a lakására, ami a Kowloon negyedben van, a régi kínai getto! :) De most tökre jól néz ki a környék, iszonyat nagy a pörgés, és a lakása nagyon aranyos, jól berendezte. Csak gyorsan lepakoltunk és már rohantunk is várost nézni, nincs időnk pihenni! :) Elsétéltunk egy parkba, ahol van egy uszoda, mindenfele többszáz méter magas épületek, nagyon durva.

Ezután átkompoztunk a Hongkong szigetre. A hajóról fantasztikus kilátás nyílt a felhőkarcolókra, annyi van hogy csak na. Durvább, mint New York. A világon Hongkongban van a legtöbb 300 méternél magasabb épület.

Másik oldalon gyalog elindultunk a hegytető felé. Először egy 800 méter hosszu mozgólépcső visz fel a meredek oldalon. Reggelente lefele megy, d.e 10-től felfele, fantasztikus! :)

Ezután gyalog folytattuk az utunkat a csúcsra, iszonyat meredek úton, a bazinagy apartmanházak között kanyarogva, nagyon durva ez!!! :) Én eléggé behaltam, de hát nincs megállás, menni kellett. És a tetőről a kilátás a városra fantasztikus. 

Az a legmagasabb fényes a háttérben, ahol Levi dolgozik, de erről később. Itt elidőztünk kicsit, élveztük a kilátást valamit a napsütést. Le is ültünk kicsit, néztük az embereket, napfürdőztünk és arról beszélgettünk, vajon mikor fogunk mi úgy utazni, hogy nem rohanunk, mert ugye jelenleg mindent latni akarunk és ezért állandóan rohanunk! :)

Na nem pazaroltuk ám sokáig az időt pihenésre, indultunk is lefele busszal. Mivel Hongkongban elég kicsi a hely, ezért emeletes buszok járnak mint Angliában és az út bal oldalán. Mondta Levi, hogy tetőre üljünk és bal oldalra, mert onnan lesz a jó kilátás. Aztán mentünk, beszélgettünk és egyik kanyarba mondja, most nézz ki balra. Hát én úgy megijedtem!!! A magasban nem lehetett látni a korlátot az utca szélén, és a meredek hegyoldal ott volt alattunk, le lehetett látni a felhőkarcolókra, és waaa, tiszta para volt!!! De jót röhögtünk és tényleg extra volt! :)

Ezután sétáltunk a kivilágított magas házak között, hát elég király, a nyakam meg is fájdult. Aztán uncsik voltunk, és este 10-re már haza is értünk. 

Utolsó este Taipeiben

Miután a hosszu vonatozás után megérkeztünk Taipeibe, gyorsan elmentünk a szállásunkra, majd rohantunk is a Shilin night marketre. Konkrétan enni, enni és enni akartunk. Szóval ettünk itt valamit, másik sarkon valami mást, aztán még egy kis finomságot, szal kvázi végigettük a piacot, na meg kicsit vásároltunk is. Hihetetlen hangulata van ennek a piacnak!!! :)

A durva dolog, hogy itt nem árulnak gagyit, nem tudtunk taiwani suvenirt venni, mert konkrétan nincs semmi turistáknak való. Mondjuk turistát sem nagyon láttuk, lehet ez volt a baj.

Zárásként még visszamentünk egyik kedvenc helyükhöz, a nagy térre, ahol látható a C.K.S memorial hall, a szinház és koncert terem, valamint a csodás kapu. Itt elidőztünk kicsit, összegeztük a Taiwanban töltött 6 napot.

Fantasztikus ez az ország, csodálatos természeti adottságokkal, nagyon szervezett rendszerben élnek az emberek, és hihetetlenül kedves mindenki!!! :)

Pénteken reggel már 6-kor indultunk is a reptérre, és bucsut intettünk ennek a csodás szigetnek. Délelött 11-kor pedig már Hongkongban is találtuk magunkat, ahol még vasárnap estig Levi vendége vagyok! :)

East Rift Valley & East Coast National Scenic Area

Vagyis a keleti része a szigetnek, a part valamint egy hegyvonulattal beljebb egy völgy. Na ez így gondolom nem hangzik valami érdekesnek, pedig gyönyörű helyeken jártunk. Szóval, reggel 8-kor indultunk egy sofőrrel, aki ismeri a környéket. Ez az a rész Taiwanon, ahol tényleg nem lehet tömegközlekedéssel körülnézni. 

Az East Rift Valley részen kezdtünk, vagyis a hegyes részen. Első állomás a Liyu tó volt, ami így első ránézésre szép-szép, de ezért nem kell elutazni Taiwanba! :) Aztán átmentünk a másik felére, ahonnan hegyvonulatokkal a háttérben valamint a kék éggel fantasztikus képeket tudtunk csinálni. 

Következő állomásunk a Yunshansuei Eco Farm volt, ahol olyan színek tárultank elénk, hogy nem hittük el. Kék ég, sehol egy felhő, zöld növényzettel borított hegyek a háttérben, zöldellő pálmafák és türkiz színű tóban tükröződő hegyek. Olyan kékes-zöldes színkavalkád volt, olyan igazi képeslap helyzet! :)

Ezután fagyiztunk egyet, ahol Levi bevállalta a durian fagyit (ázsiai büdös és undi gyümölcs, de a helyiek imádják), én pedig kipróbáltam a bab fagyit! :) Finom volt mindkettő, yummiii! :)

Ezután Ruisui városánál elmentünk egy farmra állatokat nézni. A tehén nem hozott lázba minket, de a strucc annál inkább! :)

Az út ki a tengerpartra 22 km hegyi úton ment, ahol csodálatos látvány tárult elénk. Ugyan a folyók ki voltak száradva, vagyis inkább egy sziklás óriási meder, ami megtelik vízzel ha jön a tájfun, de így is fantasztikus volt.

Aztán kiértünk a tengerpartra, és hát elállt a szavunk. Olyan türkisz volt a víz, waaa, sosem láttunk még ilyet. Előbb elmentünk friss tengeri kaját ebédelni, majd irány a tengerpart, Shithiping nevű helynél. Vulkanikus kövek vagy láva és a szél valamint a tengervíz által formált felszín a tengerbe benyúlva. Fújt a szél, felmentünk a sziklákra, tűzött a nap, távolban a hegyek, hát fantasztikus volt. De beszéljenek a képek:

Ezután végigautóztunk a tengerparton fel észak fele, vissza Hualien városába. Közben még megálltunk a Baci observatóriumnál a távoli partokat figyelni.

Majd visszaérkezve Hualienbe, vonatra szálltunk, és estére ismét Taipeibe érkeztünk.

Taroko Gorge

Taroko Gorge valójában egy márvány hegyszoros, ami 18 km hosszan terül el, és különböző látványosságok, túraútvonalak találhatók meg. Mi Thianxiang-ban, vagyis a nyugati, hegy felöli részén indítottuk a túránkat, lévén, hogy ott éjszakáztunk. Már reggel 7-kor mentünk túrázni, mégpedig egy magas ponton lévő pagodához, ahonnan csodás kilátásunk tárult a márvány sziklás folyóra. 

Reggeli után buszra szálltunk és elindultunk végig a 18 km-es hegyszorosban. Olyan sziklafalak mellett mentünk, az út fele kb alagútban ment, néztünk nagyokat és tátottuk a szánkat, wáó, ez nagyon király hely! :) Leértünk a Taroko Gorge Nemzeti Park látógatóközponjába, ahol nem nagyon voltak képben, még sisakot sem tudtak adni, mondtak nem olyan veszélyes. Azt még megjegyezném, hogy tájfun miatt nagyon sok látványosság vagy túraútvonal részlegesen le volt zárva, nem hiába, a természet nem viccel, rendezi a dolgokat, sziklákat rendesen!!!

Hát el is indultunk az első túránkra, a Shakadang ösvényre, ami nagyon híres, mindenki nagyon ajánlja. Sajnos itt is le volt zárva egy része, de mi amugyis időszűkében voltunk, na meg nem nyügözött le annyira a hely, többet vártunk. De amugy jó volt, csak túl túristás, kiépített ösvény, és mi az ilyet nem annyira szeretjük. Persze a márvány szűk hegyszoros fantasztikus volt, a benne hömpölygő kristálytiszta kék víz, ami valójában nagyon kék a kioldódó sók miatt, azért lenyűgöző látvány volt.

Ezután rohantunk is a Taroko Gorge szimbolumaként minden képeslapon megtalálható templomhoz, ami alól-elött egy vízesés található. Ide alagutokon keresztül jutottunk el, nagyon vicces keresztülsétálni. Megérkezve a híres helyhez hát annyi túrista volt, hogy wááá. Csináltunk pár képet, de minket ez annyira nem nyűgözött le.

Innen rohanás vissza a buszmegállóba az alagutakon keresztül, majd fel Thianxiangba ismét, hiszen a buszcsatlakozások nem túl jók, és a logosztikánk ezt diktálta! :) Ekkor már vagy 8 km-t rohantunk, hogy minden beleférjen, huh!!! :)

Ismét csak kevés időnk jutott a következő látványosságra, ami a Baiyang Vízesés volt. A két órásnak titulált 4 km-es túrát mi lenyomtuk 1 óra alatt! :) De az a látány, ami közben ért minket, és az út végén az a hármas vízesés, wáó!!! :) Minden szenvedést megért. Még egy függőhídon is át kellett mennünk, csodálatos volt a hely. Ömlik a három vízesés egy óriási sziklafalról, alattad meg kavarog, hömpölyög a kristálytiszta kék víz a fehérre csiszolt mávány sziklafalak között, hát fantasztikus egy hely!!! :)

Miután visszaértünk a faluba visszaszereztük a táskáinkat, majd indultunk is le busszal, mert még látni akartuk a Swallow Grotto Trailt is. Valójában nagy része le volt zárva, de elég durva sziklába vájt út vezetett, mellettünk iszonyat mélyen a folyó hömpölygött, a másik felén meg valami iszonyat magas sziklafal, elég brutál volt a látvány, ezt át kell élni! :) Várakozás a buszra, majd leereszkedés végig a Taroko Gorge völgyében, és meg is érkeztünk Hualien városába, ahonnan indul a másnapi túránk! :) 

Sun Moon Lake - Taroko Gorge busszal-stoppal

Kedd reggel elindultunk a Sun Moon tótól busszal, ami a Taiwan sziget nyugati részén van, a célállomásunk pedig Taroko gorge, ami a sziget keleti felén található. Egy apró bökkenő van csak, hogy a sziget közepén 3000-es hegyek tornyosulnak! :) Ugyan mindenhol azt említik, hogy busszal vagy vonattal menjünk vissza Taipeibe, és onnan le délre a keleti parton, mi végre valami izgalmat akartunk, így nem ezt választottuk, hát na tessék!!! :) Levi kinézett egy buszt, ami keresztül megy a hegyeken! :) 

Szóval a Sun Moon Laketől 40 perc buszozás után Puli városába érkeztünk, ahol a buszállomáson leszálltunk. Tudtuk, hogy a busz, ami a hegyen keresztül visz az máshonnan indul, hát próbálkoztunk infot szerezni. Minden szépen kiirva, csak épp kínaiul! :) Nagy nehezen megtudtuk, hogy az nem innen megy. Egy néni kézzel lábbal meg pár angol szóval informált minket, hogy ahhoz a megállóhoz nála vegyünk jegyet, elvisz minket oda egy másik busz, majd várhatunk a mi buszunkra, ami majd átmegy a hegyen.

Szuper megállóba értünk, ahol ismét mindenki csak kinaiul beszélt, jókat vihorásztunk egymáson. Míg vártunk elsétáltunk egy 7-11 minimartba, ami mindenhol megtalálható. Aztán jött a buszunk, amire felszállva kb 5 percen belül tudtuk is, hogy ez mégsem oda megy ahova mi akarunk, mert az itteni városok kinai nevét mindenhol máshogyan fordítják le, így amit Levi nézett a keleti parton város, mint végállomás valójában a hegyek között található, jeee! :)

Hát mit volt mit tenni, röhögtünk egy jót, letettünk minden aznapi tervezett programunkról, és próbáltuk kitalálni hogyan jussunk el oda, ahova szeretnénk. Nagy szerencsénkre volt egy fehér srác a buszon, akinek egy kínai barátnője volt, így velük kitaláltuk mit tudnánk tenni és a sofőrrel is le lehetett beszélni. A terv, hogy a hegyen majd kitesz minket vhol fél 2 körül, és majd 4 körül jön egy másik busz, ami elvisz minket a tervezett helyre! :)

A hegyre való feljutás valami fantasztikus volt, olyan kilátás, wááá. Hegyek, völgyek, zöld minden, felhők jöttek mentek, iszonyat jó volt. Aztán leraktunk embereket ilyen hegyi panzióknál, gyönyörű kilátással, gondoljuk jó kis túraútvonalakkal körülötte.

A legmagasabb pont, amit kereszteztünk 3250 méter volt, fotót kicsit alatta, 3158 méteren sikerült csinálni! :)

A panziók láttán már tervezgettük is, hogy hát nem lesz gond 2 és fél órát várni a másik buszunkra, majd nézegetünk és eszünk valami finomat. Erre tessék: kiraktak minket egy kereszteződás közepén, semmi kilátás, törmelékek mindenfele és csak vmi lepukkant bungalló. Néztünk nagyokat, aztán jót röhögtünk. Mentük kicsit az út szélén, de láttuk, hogy itt esélytelen bármi normális helyet találni, így visszamentünk a kereszteződéshez. Kicsit felöltöztünk, mert 14 fok volt. Gondolkodtunk mi tévők legyünk, ettünk kicsit, és gondoltunk elütjük majd ezt a pár órát. Aztán valahogy jött az ötlet, próbáljunk stoppolni, pár autó azért néha jött, hátha. Még szerencse, hogy hoztam kinyomtatva leanes könyvrészletet, így volt mire írni, hogy hova szeretnénk menni. Jókat röhögtünk a helyzeten, Levi tartotta a papírt. S lám csodát, kb 10 perc után megállt egy csávó, aki mondta elvisz minket, ingyen! :) Igaz volt a kocsijában 4 kutya a hátasó ülésen, mind pincsi, így mi mindketten előre ültünk. A csávó semmit nem beszélt angolul, de mindig mosolygott, szimpi volt. 

Végül 2 órát autóztunk, 54 km, kanyarogtunk össze-vissza, volt kivilágítatlan alagút, vadiúj aszfaltozás, szóval valami fantasztikus útunk volt. Végül megérkeztünk Taroko Gorge-hoz, a felső falujába, gyors szálláskeresés, majd pedig pihenés és a tájban való gyönyörködés következett. Izgi nap volt, de minden összejött, és új élményekkel gazdagodtunk! :)