Szóval a Sun Moon Laketől 40 perc buszozás után Puli városába érkeztünk, ahol a buszállomáson leszálltunk. Tudtuk, hogy a busz, ami a hegyen keresztül visz az máshonnan indul, hát próbálkoztunk infot szerezni. Minden szépen kiirva, csak épp kínaiul! :) Nagy nehezen megtudtuk, hogy az nem innen megy. Egy néni kézzel lábbal meg pár angol szóval informált minket, hogy ahhoz a megállóhoz nála vegyünk jegyet, elvisz minket oda egy másik busz, majd várhatunk a mi buszunkra, ami majd átmegy a hegyen.
Szuper megállóba értünk, ahol ismét mindenki csak kinaiul beszélt, jókat vihorásztunk egymáson. Míg vártunk elsétáltunk egy 7-11 minimartba, ami mindenhol megtalálható. Aztán jött a buszunk, amire felszállva kb 5 percen belül tudtuk is, hogy ez mégsem oda megy ahova mi akarunk, mert az itteni városok kinai nevét mindenhol máshogyan fordítják le, így amit Levi nézett a keleti parton város, mint végállomás valójában a hegyek között található, jeee! :)
Hát mit volt mit tenni, röhögtünk egy jót, letettünk minden aznapi tervezett programunkról, és próbáltuk kitalálni hogyan jussunk el oda, ahova szeretnénk. Nagy szerencsénkre volt egy fehér srác a buszon, akinek egy kínai barátnője volt, így velük kitaláltuk mit tudnánk tenni és a sofőrrel is le lehetett beszélni. A terv, hogy a hegyen majd kitesz minket vhol fél 2 körül, és majd 4 körül jön egy másik busz, ami elvisz minket a tervezett helyre! :)
A hegyre való feljutás valami fantasztikus volt, olyan kilátás, wááá. Hegyek, völgyek, zöld minden, felhők jöttek mentek, iszonyat jó volt. Aztán leraktunk embereket ilyen hegyi panzióknál, gyönyörű kilátással, gondoljuk jó kis túraútvonalakkal körülötte.
A legmagasabb pont, amit kereszteztünk 3250 méter volt, fotót kicsit alatta, 3158 méteren sikerült csinálni! :)
A panziók láttán már tervezgettük is, hogy hát nem lesz gond 2 és fél órát várni a másik buszunkra, majd nézegetünk és eszünk valami finomat. Erre tessék: kiraktak minket egy kereszteződás közepén, semmi kilátás, törmelékek mindenfele és csak vmi lepukkant bungalló. Néztünk nagyokat, aztán jót röhögtünk. Mentük kicsit az út szélén, de láttuk, hogy itt esélytelen bármi normális helyet találni, így visszamentünk a kereszteződéshez. Kicsit felöltöztünk, mert 14 fok volt. Gondolkodtunk mi tévők legyünk, ettünk kicsit, és gondoltunk elütjük majd ezt a pár órát. Aztán valahogy jött az ötlet, próbáljunk stoppolni, pár autó azért néha jött, hátha. Még szerencse, hogy hoztam kinyomtatva leanes könyvrészletet, így volt mire írni, hogy hova szeretnénk menni. Jókat röhögtünk a helyzeten, Levi tartotta a papírt. S lám csodát, kb 10 perc után megállt egy csávó, aki mondta elvisz minket, ingyen! :) Igaz volt a kocsijában 4 kutya a hátasó ülésen, mind pincsi, így mi mindketten előre ültünk. A csávó semmit nem beszélt angolul, de mindig mosolygott, szimpi volt.
Végül 2 órát autóztunk, 54 km, kanyarogtunk össze-vissza, volt kivilágítatlan alagút, vadiúj aszfaltozás, szóval valami fantasztikus útunk volt. Végül megérkeztünk Taroko Gorge-hoz, a felső falujába, gyors szálláskeresés, majd pedig pihenés és a tájban való gyönyörködés következett. Izgi nap volt, de minden összejött, és új élményekkel gazdagodtunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése