Hongkong - 1. nap

Három napot töltöttem Levinél Hongkongban. Ő most itt dolgozik már két hónapja, de hosszabb távon marad. Végre ismerős helyen voltunk, nem kellett szálláson gondolkozni, és hogy mit is lehetne megnézni. Levi ismerte az utat minden helyre, ahova menni akartunk, így még gyorsabban tudtunk rohanni egyik helyről a másikra, jeee! :) 

Átjutni az útlevélellenőrzésen végre nagyon könnyü volt. Levi vett nekem Octopus kártyát, ami jó tömegközlekedésre valamint egy érintéssel bárhol lehet vele fizetni, hihetetlen gyors, ezért kb sehol nem kell várni, tökéletesen működik minden. Elmentünk a lakására, ami a Kowloon negyedben van, a régi kínai getto! :) De most tökre jól néz ki a környék, iszonyat nagy a pörgés, és a lakása nagyon aranyos, jól berendezte. Csak gyorsan lepakoltunk és már rohantunk is várost nézni, nincs időnk pihenni! :) Elsétéltunk egy parkba, ahol van egy uszoda, mindenfele többszáz méter magas épületek, nagyon durva.

Ezután átkompoztunk a Hongkong szigetre. A hajóról fantasztikus kilátás nyílt a felhőkarcolókra, annyi van hogy csak na. Durvább, mint New York. A világon Hongkongban van a legtöbb 300 méternél magasabb épület.

Másik oldalon gyalog elindultunk a hegytető felé. Először egy 800 méter hosszu mozgólépcső visz fel a meredek oldalon. Reggelente lefele megy, d.e 10-től felfele, fantasztikus! :)

Ezután gyalog folytattuk az utunkat a csúcsra, iszonyat meredek úton, a bazinagy apartmanházak között kanyarogva, nagyon durva ez!!! :) Én eléggé behaltam, de hát nincs megállás, menni kellett. És a tetőről a kilátás a városra fantasztikus. 

Az a legmagasabb fényes a háttérben, ahol Levi dolgozik, de erről később. Itt elidőztünk kicsit, élveztük a kilátást valamit a napsütést. Le is ültünk kicsit, néztük az embereket, napfürdőztünk és arról beszélgettünk, vajon mikor fogunk mi úgy utazni, hogy nem rohanunk, mert ugye jelenleg mindent latni akarunk és ezért állandóan rohanunk! :)

Na nem pazaroltuk ám sokáig az időt pihenésre, indultunk is lefele busszal. Mivel Hongkongban elég kicsi a hely, ezért emeletes buszok járnak mint Angliában és az út bal oldalán. Mondta Levi, hogy tetőre üljünk és bal oldalra, mert onnan lesz a jó kilátás. Aztán mentünk, beszélgettünk és egyik kanyarba mondja, most nézz ki balra. Hát én úgy megijedtem!!! A magasban nem lehetett látni a korlátot az utca szélén, és a meredek hegyoldal ott volt alattunk, le lehetett látni a felhőkarcolókra, és waaa, tiszta para volt!!! De jót röhögtünk és tényleg extra volt! :)

Ezután sétáltunk a kivilágított magas házak között, hát elég király, a nyakam meg is fájdult. Aztán uncsik voltunk, és este 10-re már haza is értünk.