Utolsó nap elmentünk mégegyszer északra az egyik partra, pihenni és élvezni a látványt.
Közben én a sofőr gyerekkel beszélgettem indonézül az élet nagy dolgairól. Ő 24 éves, házas és a kislánya 3 hónapos. Nagyon édesen engem Nonának hívott, mert hogy idősebb vagyok nála és még nem vagyok házas. Jáva szigetén tanult egyetemen két évet, ahova 18 óra hajózás és 8 óra vonatozás után érkezett meg. Érdekes volt ott lenni, most túristakánt visszamenne, de azért jobb Belitung. Szerintem is:
Ez a sziget nagyon gazdag, mert ásványokkal valamint olajpálmával teli. Minden út szinte vadi új, széles és alig van autó, motor szinte nincs is. És végre egy sziget, ahol nem csak fekete autó van, itt nagyon szeretik a fehéret, de néha még a szineset is, wao. Nagyon nagyok a házak, és még kerítésszerű valami is van a házak előtt, ez újdonság számomra. Nem igazán szemetelnek, a srác is a szemetesbe dobta az üdítős flakont, újabb meglepetés. Próbálják tisztán tartani a környezetet és a túristákat is így terelik.
A srác nagyon aranyosan kifejtette, hogy szerinte nem kéne várnom amíg 30 éves leszek, jobb lenne ha most mennék férjhez és szülnék gyereket. Akkor nem hivna már Nonának, hanem Ibunak, vagyus anyunak! :)
Megkérdeztem, hogy honnan van ez a sok szikla a tengerparton. Egyik sztory szerint, Belitung régen Balitong volt, és Bali szigetétől szakadt le... Csak kérdés hogyan került Szumátra közelébe! :) A másik lehetőség nagyon indonéz: amikor a srác megszületett, már ott voltak a kövek, amikor az ő apukája megszületett már akkoris.... Szal mindenki szerint már ott volt, amikor megszületett! :) De az nem igaz, hogy valami vulkánból jött ki, még talán a Krakatau vulkán lehetne, de az is több 100 km-re van innen, és akkor miért nincs Szumátrán meg Jáván is ilyen szikla....
De a víz az kristálytiszta, akárhogyan is lett ilyen, a korallzátony valami fantasztikus és érintetlen, a színes halakról nem is beszélve.
Fantasztikus ez a sziget, eddigi leggyönyörűbb Indonéziában!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése