Elindultunk a hajós emberünkkel és a sofőrrel, na meg mi ketten. Első látványosság egy madarat megformázó óriási sziklaegyüttes. A víz valami hihetetlenül tiszta, nem mély, leláttunk az aljáig. Gyönyörű színek pompáztak, csak nyomkodtuk a telefonunkat.... Nekem hamar be is telt a telefonom a sok képtől.
Irányba vettük a Belitung sziget jelképét adó, hollandok által épített világítótornyot, ami egy távolabbi apró szigeten található. Több hajó is haladt abba az irányba, de valahogyan még idillibb volt az egész, olyan izgalommal teli, hogy több hajó megy, mind kicsit más útvonalon, más sorrendben áll meg a szigeteken....
Partra jutás hajókon keresztül és vízbe ugrálva történt. Ámultuk bámultuk a sziget körül levő kis sziklákkal teli szigeteket, a kristálytiszta vizet. Majd felmásztunk a 18 szintes világítótorony tetejére csodás kilátást remélve, de ilyen fantasztikusról nem is álmodtunk. A türkisz-kék-zöld víz, a színes hajók, a távoli apró szigetek, sziklák, hófehér homok....
A pálmafák alatt ittunk egy kókuszdiót, és a természetben a kanál hiányát a kókusz külsejéből faragott kanálszerű cuccal oldották meg, így ki tudtuk enni a kókuszt is! :)
Erre a szigetre átsétáltunk, annyira alacsony volt a víz.
Újra hajóba szálltunk, majd megálltunk búvárkodni. Az a sok színes-csíkos hal, és a korall... Leírhatatlan, de eddigi legjobb búvárkodásom. Használtam víz alatti kamerát, majd talán később tudok feltölteni képeket. Kicsit odébb szintén megálltunk búvárkodni, mert látták mennyire élveztük. Ott a hajós csávó hozott fel egy nagy kagylót, majd mégegyet, mondta kinyitja nekünk, és frissen ott a hajó fedélzetén megehetjük! :) Néztünk nagyokat, hogy heeee??? :) Aztán hozta a csoda kését, aminek nem volt nyele és mellesleg tiszta rozsda volt, küzdött kicsit és szétfeszítette, majd kiszedte a cuccot, kivágta a jó részt és megkóstoltuk! :) Egészen finom volt, mi a gyöngyöt szerettük volna megkapni, de sajnos ez nem volt elég nagy ahhoz, így 'csak' a kagylóházat hoztam el ékszertartónak.
Már egészen jól elcseveresztünk indonézül, mikor érdeklődtünk a tengeri sünök után, hogy mennyire szúrós. Erre mondják, hogy meg lehet enni, meg akarjuk kóstolni? :) Hüledeztünk, hogy de azt hogyan lehet felhozni, hát veszélyes. Hajós emberünk fogta a rozsdás nyeletlen kését, és már ugrott is bele a vízbe hatalmas mosollyal az arcán. Mi csak néztünk, hogy mi van... 3 perc múlva boldogan jött vissza, a késére húzva egy tengerisünt, hogy na itt is van! :)
Mi hüledeztünk, tüskéit leütögette és kézbe vehettük. A tüskéi olyan, mint egy csavar közelről. Majd az emberünk ketté szelte, ami nagyon undi volt és a széléből valami sárgás cuccot szedett ki, amit megehettünk. Számomra mangó íze volt, de olyan semmi extra. A tengeri sünnek van foga és sok kék szeme is! :)
Ezután a homok szigetre tartottunk, ami egy nagyon apró homokkupac a tenger közeben. Alapból meghökkentő ez a sziget, mert kb 3 méter hosszú és 1 méter széles, de hajós emberünk megint alkotott. Épp hogy kikötöttünk, mi fotozkodtunk, erre emberünk sétálgat a vízben és kiemel egy nagy rózsaszin tengericsillagot, és lóbálja a magasba nekünk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mi csak tátottuk a szánkat, hogy ilyen nincs!!! Aztán vad fotozkodásba kezdtünk, megtudtuk, hogy van lába, és kicsit puha, de víz nélkül elkezdett megkeményedni. Természetesen visszatettük a vízbe, hiszen még élt.
Utolsó állomásunk egy nagyobbacska sziget volt, ahol ismét kókuszdiózni akartunk, de ahol kikötöttünk, ott elfogyott. Embereink tanácsára átsétáltunk a sziget másik felére (300 m), ja és végig kókuszpálmákkal. Hajós emberünk mondta, hoz le nekünk a fáról, de ez már tényleg sok lett volna a jóból. Sziget másik felén megkaptuk a kókuszdiónkat, néztük a lenyugvó napot, élveztük a nyugalmat, a tengert, a friss levegöt és szürcsöltük a kókuszlevet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése