Hogy is kerülök én Mexikóba? A mexikói barátnőm, Thalia esküvőjére vagyok hivatalos, erre nem illik nemet mondani! :) Thaliát a céges graduate meetingről ismerem, majd 1 hónapot töltött el Lukácsházán 3 éve és nagyon jó barátnők lettünk. Az esküvőre más graduate is meghívást kapott, így hosszas tervezgetés után mind útra keltünk!!!
Én Bécsből indultam, másfél óra alatt Frankfurtba is értem, ahol pár óra várakozás után csatlakozott hozzám Maria, a görög barátosném, akivel imádjuk egymást.
Itt csatlakozott hozzánk Christin, a német csaj is, így hármasban vágtunk neki a Frankurt-Houston 11 órás repülőútnak.
Valamiért nagyon szenvedtünk ezen az úton, ugyan tudtunk aludni, de akkoris nehéz volt megülni. Miután végre landoltunk, alig bírtunk sétálni, annyira fájtak a lábaink. Most megértettük a reklámot, hogy milyen is az az érzés, amikor sziklának érzed a lábaidat.... Ezek a drága amerikaiak még úgy is kérnek vízumot, hogy csak egy átszállás erejéig tartózkodunk az országuk repterén belül. Úgy tudtuk, hogy a böröndjeinket is megkapjuk, hogy átvizsgálhassák, de végül az egyenesen ment Mexikóba. Már azt hittük, hogy lekéssük a csatlakozást, de vihar miatt minden gép késett, így itt találkoztunk Eikennel, a japán sráccal, aki Németországban él, valamint Daviddel, aki amerikai.
Immár 5-en várakoztunk a gépünkre, mindenki hulla fáradtan. Újabb 2 óra repülés Veracruz városaba, ahol két mosolygós dagadt mexikói sofőr várt már ránk, akik egy kisbusszal elvittek minket 2 óra alatt Cordoba városába. Hajnalban estünk a hotelba, nekem 30 óra utazás volt, egyből kidőltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése