Szóval, a szállásunkhoz 'hotel pick up' néven megérkezett egy tuktuk, már jót röhögtünk, hogy ugye nem ezzel megyünk a határig? Annyit tudtunk, hogy kb 8 óra a teljes út, de a határnál másik buszba kell átszállni, gondoltuk hogy na bumm, megoldjuk! :) Végül 5 perc tuktukozás után megálltunk egy kisbusznál. Kicsit megnyugodtunk, de nem sokáig. A busz már teljesen tele volt, nem volt szabad ülés. De minket azért beültettek az ülések közé ilyen lehajthatós pótülesre, aminél ugye a háttámla a hátad közepéig ér, jót röhögtünk! :) Végül addig trükköztek a csomagokkal, hogy elől egy nagy toronyban egyik felére tették az összeset, így ott féloldalasan jutott nekünk két szék, wáó! :) Nagynehezen elindultunk, kicsit félve, hogy a 20 kg-os zsákok majd ránk csúsznak és szétlapít minket. De mi szemfülesek voltunk, és mikor csúszott a torony, mi segítettünk neki jó irányba csúszni, ne ránk! :)
Az út 3 óra volt a határig, néhol semmi aszfalt, de azárt robogtunk, sofőrünk meg majdnem elaludt.... Határ elött 5 perccel megálltunk: jegy csere néven. Ami annyit takart, hogy elvették a jegyünket és kaptunk egy piros négyzet matricát a polonkra! :) Nem is sejtettük mi lesz ebből még....
Határra érve oszolj, kidobtak a cuccainkat az út közepén és csá, menj amerre akarsz. Követtük a többi fehéret, kicsekkoltunk Cambodiából, aztán nekiállt ömleni az eső. Csapatunk egy része eltűnt, tábla sehol és nem is tudjuk mit kell csinálni! :) Esernyő elő és irány előre, ott kell lenni a határ másik oldalának. 300 méter séta után, miközben büdös minden, emberek mindenfele sétálnak, cuccokkal teli kocsikat tologatnak megérkeztünk a Thaiföld oldalra. Sorban állás, vizum, és akkor most hova???
Elindultunk egyenesen, messze láttunk kisbuszokat, talán ránk vár.... Egyszercsak egy ember ránk kiált, hogy hé és mutat a matricánkra. Annyit tud mondani, hogy ott várjunk! :) Már nagyon röhögtünk, és nem hittük el hogy ilyen van! :) Mert végülis bárki leinthet minket és elvihet bárhova.... Aztán 10 perc várás után mondta, hogy megyünk. Erre mutat egy nyitott platós autóra, hogy másszunk fel! :) Mi kérdezzünk, hogy ugye nem ez megy Bangkokba? Röhög és mondja, hogy nem. 5 perc utazás után megérkezünk egy kis kajáldához, ahol már van sok fehér és várnak. Leültetnek, én elmegyek WC-re (bár ne tettem volna...), aztán elkezdenek az emberek beszállni egy kisbuszba. Már szinte tele, mikor kérdezik, hogy mi hárman vagyunk? Mert akkor menjünk. A busz 15 személyes, nincs csomagtartó rész, és ugye mindenki nagy hátizsákokkal meg böröndökkel van. Benézünka buszba, és minden üléssor között, mellett és alatt tele cuccokkal, hova fogunk még beférni??? De nagyon jól ügyeskedtek. Ugyan nekem a böröndöm a lábam között, hátizsákom az ölemben, és veszettül röhögünk! :) Ekkor nagy elégedettséggel a sofőr szól még 2 embernek, hogy jöjjenek. Ők nem hiszik el, hogy beférnek és inkább várnának a következő buszra, de az meg 2 óra mulva jön csak.... És lám csodát! :) 15 személyes kisbusz 15 fővel és 15 nagyzsákkal, ugyan a lábunkkal a nyakunkban és nagyon préselődve, de elindulunk Bangkok felé, jeee! :)
Már Bangkokba megállunk egy autópálya elágazás közepén, balra 3 sáv és jobbra 5 sávnyi autó szabdal. Emberünk ugrál a buszon körbe, azt hisszük valami gond van. De aztán itt, az autópálya közepén kidobunk egy csajt (ugyan minket is ott ki akart dobni, de mondtuk neeeem), és megjelenik egy srác, hogy ő meg beszáll. Hogy honnan jött csak később láttuk, megállt mögöttünk egy másik kisbusz, micsoda logisztika...
Négy óra utazás után végúl megérkezünk Bangkokba, ahol kiszórják a cuccainkat az autópálya szélén, és csá! :) Micsoda szervezés, de túléltük és megérkeztünk!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése